A dísznövényként és gyógynövényként is közismert orvosi zsályát (Salvia officinalis), vagy az élénkpiros virágokkal díszítő paprikavirágot (Salvia splendens), szinte senkinek sem kell bemutatnunk.
A zsálya (Salvia) növénynemzetség azonban ennél sokkal népesebb, mintegy 700-900 fajt sorolunk ide, melyek között évelő és egynyári növények, valamint cserjék is találhatók. Cikkünkben a leggyakoribb dísznövényként ültetett zsálya fajokat mutatjuk be részletesen.
Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) gondozása

Kép forrása: Pixabay.com
Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) Dél-Európában őshonos, kellemes illatú félcserje. Levelei kékeszöldek, hosszúkásak, gyógyászati célokra és fűszernövényként is felhasználhatjuk őket.
Az orvosi zsályát, hatóanyagokban és illóolajokban bővelkedő levelei, valamint szépsége miatt is érdemes a kertünkbe ültetni. 50-80 cm-es magasságig nő, illatos, illatos kékeslila virágokat hoz nyáron.
Viszonylag igénytelen, egyszerűen nevelhető növény, mely világos, napos, kellemesen meleg helyen igazán jól érzi magát. A túlságosan kötött, agyagos talajokat nem kedveli, a pangó vízre kényes, egyéb szempontból nem igényes a talajra, kavicsos, köves talajban is megél.
Nem túl vízigényes dísznövény, ezért ideális választást jelent, ha nem szeretnénk sokat foglalkozni az öntözéssel, ugyanakkor mégis látványos, szép virágot szeretnénk a kertbe. Mérsékelten öntözzük. Miután elvirágzott vágjuk vissza, ezen kívül más feladatunk nem lesz vele.
Az orvosi zsálya gyógyhatásai és felhasználása

Kép forrása: Pixabay.com
Ha gyógyászati célra használnánk, leveleit június-július környékén gyűjtsük be, szedegessük le őket a szárról. A leszedett levelekből készíthetünk teát és forrázatot is. Teájával kezelhetjük a torok-, fogíny- és szájgyulladást.
Fogyasztásával az emésztési problémákat is enyhíthetjük. Fűszernövényként jól használható hal és húsételek ízesítésére.
A ligeti zsálya (Salvia nemorosa) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Averater
A ligeti zsálya vagy Szent Ilona füve (Salvia nemorosa) közepes méretű, évelő növény, melynek őshazája Elő-Ázsia és Európa. Igen mutatós, ezért önmagában is szép látványt nyújt, de társíthatjuk más évelő növényekkel is.
Bokros növekedésű dísznövény, füzérvirágzata bíbor lila és sötétlila, ritkábban fehér virágokból áll. Virágai tavasz végén és nyár elején nyílnak, de másodvirágzást is elérhetünk, ha folyamatosan eltávolítjuk az elvirágzott részeket.
Igénytelen növény, mely jól bírja a tűző napot és a szárazságot is. Napos, világos helyre ültessük. A tápanyagokban viszonylag gyér, homokos talajokat szereti legjobban.
Öntözni csak mértékkel kell, ne öntözzük túl, bár bírja a szárazságot, de szebben fejlődik, ha időnként megöntözzük. Ősszel erősen vágjuk vissza. Tavasszal és nyáron dugványozással, valamint tavasszal tőosztással is szaporíthatjuk.
A paprikavirág (Salvia splendens) gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: Arthur Chapman / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A paprikavirág (Salvia splendens) egynyári dísznövény, melynek őshazája Brazília. Bokros növekedésű, kb. 30 cm-es magaságot elérő, rendkívül látványos virág.
Levélzetét alkotó mutatós levelei, szív formájúak, színük élénkzöld. A levelek szépen kiemelik a rózsaszín, lila, piros és más színben pompázó virágokat.
Virágaiban egész nyáron gyönyörködhetünk, gyakran láthatjuk parkokban, közterületek virágágyásaiban is. Balkonnövényként és teraszra ültetve is szép látványt nyújt.
Nevelése egyszerű, ugyanakkor víz és tápanyagigényes növény. Szereti a napos helyet, a tápanyagban gazdag talajt.
A megfelelő fejlődéshez és virágzáshoz rendszeresen öntözzük, ha ezzel nem szeretnénk bajlódni, nem a paprikavirág lesz számunkra a legideálisabb növény.
Még több virágot hoz, ha tápoldatozzuk és az elszáradt virágrészeket rendszeresen eltávolítjuk róla. Magvetéssel szaporítható, már február végén elvethetjük magjait.
Paprikavirág vetőmag vásárlás >>>
A lisztes zsálya (Salvia farinacea) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Krzysztof Golik
A lisztes zsálya (Salvia farinacea) közepesen magas termetű növény. Hazánkban egynyáriként nevelik. Kissé bokrosodó, ajakos, mélykék virágai tömött fürtöket alkotnak. Júniustól az első fagyokig virágzik. Ültethető virágágyásba és balkonládába is.
Igénytelen, egyszerűen gondozható növény. Az átmeneti szárazságot és a forró napot is bírja, ezért választhatunk számára napos, világos helyet is. A mérsékelt öntözést meghálálja, a túlöntözést kerüljük. Tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban.
Betegségek és kártevők viszonylag ritkán támadják meg, de a meztelencsigák okozhatnak problémát. Dugványozással és magvetéssel is szaporítható.
A muskotályzsálya (Salvia sclarea) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Zeynel Cebeci
A muskotályzsálya vagy muskotályos zsálya (Salvia sclarea) magas termetű, kétnyári növény, melynek őshazáját Észak-Afrika és Európa mediterrán területei jelentik. Már a középkorban is gyógynövényként alkalmazták, elsősorban virágokból és levelekből kinyert olaját, valamint a teáját használták fel gyógyászati célra.
Nagyméretű, terebélyes zsálya faj, szárai felállóak. Levelei molyhosak, tojásdad alakúak. Virágai halványlilák vagy rózsaszínek, a nyár első felében nyílnak.
Nevelése egyszerű, önvető képessége is nagyon jó, könnyen szaporodik elszórt magjairól. Világos, napos helyre, átlagos tápanyagtartalmú és jó vízelvezetésű talajba ültessük. A szárazságot jól bírja.
Betegségek és kártevők általában nem támadják meg, de a téli túlzott nedvesség kárt tehet benne, ha túlságosan kötött talajba ültetjük. Magról szaporíthatjuk.
Az ananászzsálya (Salvia elegans) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szező: Eric Hunt
Az ananászzsálya vagy ananászillatú zsálya (Salvia elegans) Mexikó és Guatemala területein őshonos, hazánkban egynyári növényként tartott zsálya faj, eredeti élőhelyén évelő.
Magas termetű dísznövény, melynek szögletes szárain szőrözött levelek sorakoznak. Levelei dörzsölés hatására finom illatot árasztanak. Kétajkú, skarlátvörös virágait nyár végén és ősz elején hozza, de virágozhat már ennél korábban is.
Napos, világos helyen fejlődik legszebben, rendszeres öntözést igényel. A fagyot nem bírja, ezért vagy egynyári növényként ültessük szabadföldbe vagy neveljük konténerben, így télen átteleltethetjük világos, hűvös helyen. A teleltetés alatt csak keveset öntözzük.
Virágzása tovább tart, ha mindig eltávolítjuk az elszáradt virágokat róla. A szabadban nem fogékony a betegségekre és a kártevőkre, viszont teleltetés közben megtámadhatják kártevők. Zölddugványokkal szaporíthatjuk tavasszal.
Az erdei zsálya (Salvia x sylvestris) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang
Az erdei zsálya (Salvia x sylvestris) közepes méretű, évelő növény. A ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és a mezei zsálya (Salvia pratensis) keresztezésével hozták létre. Ha nagyobb csoportba ültetjük, szép színfoltja lesz a kertnek, virágait a pillangók és a méhek is nagyon kedvelik.
Levelei fogazott szélűek, szürkés-zöldek, a felfelé álló szárakon sorakoznak. Virágai, kékek, lilák, rózsaszínűek is lehetnek, fürtvirágzatot alkotnak. Virágai tavasz végén és nyár elején nyílnak.
Viszonylag igénytelen, ellenálló dísznövény, mely a világos, napos fekvést kedveli, és a jó vízelvezetésű, átlagos tápanyagtartalmú talajt. A szárazságot jól bírja, elég, csak mértékkel öntözni. Másodvirágzásra ösztönözhetjük, ha az elszáradt virágokat lecsipegetjük róla.
Betegségek és kártevők ritkán károsítják, de a liszteskék időnként megtámadhatják. Szaporítani legegyszerűbben tőosztással lehet.
A tornyos zsálya (Salvia longispicata x farinacea) gondozása

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: 掬茶
A tornyos zsálya (Salvia longispicata x farinacea) Magyarországon egynyáriként nevelt, évelő zsálya faj. A Salvia longispicata és a Salvia farinacea keresztezésével jött létre.
Közepesen magasra vagy magasra növő, bokros habitusú dísznövény. Virágfüzérei kék, indigó színűek, nagyon hosszan nyílnak, vonzzák a méheket és a pillangókat. Nagyméretű levelei szürkés-zöldek, fogazott szélűek, megdörzsölve illatosak.
A kertészetekben általában az alacsonyabbra növő ‘Mystic Spires Blue’ és a magasabb ‘Indigo Spires’ fajtákkal találkozhatunk.
A tornyos zsálya gondozása egyszerű. A napos, világos vagy félárnyékos helyet szereti. Ültessük átlagos tápanyagtartalmú, jó vízelvezetésű talajba. A többi zsálya fajnál nagyobb a vízigénye, rendszeresen öntözzük, tartsuk földjét nyirkosan.
Az elvirágzott virágokat vágjuk le róla, hogy további virágokat hozhasson. Betegségekre és kártevőkre nem fogékony. Télen takarással teleltethetjük át. Dugványozással szaporítható.
Az őszi zsálya (Salvia greggii) gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: scott.zona / Licence: CC BY-NC 2.0
Az őszi zsálya vagy Gregg-zsálya (Salvia greggii) közepesen magas termetű, évelő növény, mely Dél-Texas és Mexikó területén őshonos. Nevével ellentétben nem csupán ősszel, de már nyár elejétől kezdve hozza virágait, melyek lila, piros, rózsaszín, fehér és krémszínben pompáznak. Kompakt, bokros formájú növény, melynek levelei fényesek, hosszúkásak és aprók.
Viszonylag igénytelen, egyszerűen nevelhető dísznövény, mely világos, napos helyen érzi jól magát. Jó vízáteresztő képességű, homokos, kavicsos talajba ültessük és rendszeresen, de mértékkel öntözzük. Mérsékelten fagyérzékeny, ezért télen takarással óvjuk a fagyoktól.
Betegségekre nem fogékony. Kártevők közül a házas és házatlan csigák, valamint a levéltetvek károsíthatják. A túlzott nedvesség is problémát okozhat, főleg télen. Legegyszerűbben dugványozással szaporíthatjuk.
A skarlátpiros zsálya (Salvia coccinea) gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: Mary Keim / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A skarlátpiros zsálya (Salvia coccinea) közepes méretű, hazánkban egynyári növényként nevelt zsálya faj. Az Egyesült Államok déli részéről és Mexikóból származik.
Díszét a piros, rózsaszín, vagy fehér színű, ajakos virágokból álló virágfüzérei, valamint bokros habitusa adják. Látványos virágaiban sokáig gyönyörködhetünk, hiszen nyár végétől egészen az első fagyokig nyílnak. Levelei fogazott szélűek, szív vagy lándzsás alakúak.
Világos, napos vagy félárnyékos helyeken érzi magát legjobban. Semleges vagy enyhén savas kémhatású, jó vízelvezető képességű talajba ültessük. Az átmeneti szárazságot elviseli, de rendszeres öntözés mellett fejlődik igazán szépen.
További virágzásra ösztönözhetjük az elszáradt virágok levágásával.
Betegségekre és kártevőkre kifejezetten fogékony. Betegségek közül a peronoszpóra és a lisztharmat, kártevők közül a takácsatkák, a levéltetvek és a liszteskék is károsíthatják.
Magvetéssel szaporítható. Beltérben neveljük elő a palántáit, majd májusban ültessük ki őket. Szabadfölbe a fagyok után vessük el magjait.
A mexikói zsálya (Salvia leucantha) gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: Greg Peterson / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A mexikói zsálya (Salvia leucantha) magas termetű, évelő növény. Mexikóból származik, díszítőértékét levelei és virágai adják.
Levelei keskenyek, hosszúkásak, hegyesedő végűek, szürkészöld színűek. Virágai lilák, vonzzák a pillangókat. Nyáron virágzik, vázába téve vágott virágként is megállja a helyét.
Mivel fényigényes, napos helyre ültessük. Talaj szempontjából nem válogatós, de a legszebben kissé nyirkos, jó vízelvezetésű, átlagos vagy magas tápanyagtartalmú talajban fejlődik. Az átmeneti szárazságot elviseli, de érdemes rendszeresen, mértékkel öntözni.
A levendula levelű zsálya (Salvia lavandulifolia) gondozása

Kép forrása: Flickr / Szerző: José María Escolano / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A levendula levelű zsálya vagy spanyol zsálya (Salvia lavandulifolia) Spanyolországban, Afrika északnyugati részén és Dél-Franciaországban őshonos. Kislevelű, közepes termetű zsálya faj, mely természetes élőhelyein általában a levendulával vagy a rozmaringgal nő együtt.
Levendula színű virágait nyáron hozza. Apró, hosszúkás, zöldesszürke levelei dörzsölésre a rozmaringéhoz hasonló illatot árasztanak. A levendula levelű zsályát gyógynövényként és fűszernövényként is felhasználják, illóolajat készítenek belőle, levelével ételeket fűszereznek.
Dísznövényként is mutatós, bokros növekedésű növény, mely jól tűri a szárazságot és talajban sem válogat. A tűző napot kifejezetten szereti. Természetes élőhelyén sokszor kavicsos talajban fejlődik, ezért fontos számára a jó vízelvezetésű talaj.
Az azték zsálya, chia (Salvia hispanica) gondozása, termesztése
Az azték zsálya és a chia mag bemutatása

Kép forrása: Kép forrása: Flickr / Szerző: Nuytsia@Tas / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
Az azték zsálya vagy chia (Salvia hispanica) Guatemala és Dél-Mexikó területeiről származik. A menta nemzetségbe, azon belül az árvacsalánfélék családjába tartozik. Feltételezik, hogy az aztékok már a Kolumbusz előtt időkben is termesztették, nagyjából olyan fontossággal bírt számukra, mint a kukorica.
A chia mag napjaink egyik szuperélelmiszere, része az egészséges táplálkozásnak. Müzlik, pudingok és egyéb egészséges ételek gyakori összetevője, tökéletesen illik a diétás étrendbe. Proteinben gazdag, kiváló antioxidáns. Előnyös tulajdonsága, hogy kiegyensúlyozott arányban (1:3) tartalmaz omega-3 és omega-6 zsírsavakat.
Az azték zsálya gondozása
Az azték zsálya értékét nem csak magja adja, hiszen egy nagyon mutatós, nagyméretű dísznövényről van szó. Nyáron hozza kék, lila vagy fehér színű virágait, melyeket a pillangók is kedvelnek.
Nagy a fényigénye, ezért napos, világos helyre ültessük. Mivel bokros, erőteljes növekedésű növény, gondoskodjunk arról, hogy elég hely legyen számára, akár szabadföldbe, akár cserépbe ültetjük.
A jó vízelvezetésű, lazább szerkezetű, jól megmunkált talajt szereti. Bírja a meleget és a szárazságot is, betegségek és kártevők ritkán támadják meg.
Rendszeresen csak a palántákat, a fiatal növényeket kell öntözni, később elég csak alkalmanként öntözni.
Az azték zsálya szaporítása magvetéssel

Kép forrása: Pixabay.com
Akár dísznövényként, akár magja miatt szeretnénk azték zsályát nevelni, magvetéssel egyszerűen nevelhetünk belőle palántákat.
Palántanevelés beltérben
A magokat beltérben márciusban és áprilisban vessük el, szabadföldbe pedig áprilisban és májusban. A beltéri palántaneveléshez kis cserepeket töltsünk meg jó vízáteresztő képességű földdel. A magokat csak nagyon vékonyan takarjuk be a földdel.
A cserepeket világos helyre tegyük, gondoskodjunk arról, hogy a föld folyamatosan nedves legyen. Kellemesen meleg, párás környezetet teremtsünk, ehhez használjunk fóliát vagy üveglapot a cserepek takarásához. Időnként szellőztessük őket.
A magok 7-14 nap alatt kicsíráznak, de ennél rövidebb idő alatt is bekövetkezhet a csírázás. A fiatal növényeket folyamatos szoktatás után, a fagyok elmúltával ültessük ki a szabadba, és gondozzuk a korábban írt módon.
Magvetés szabadban
Ha szabadföldbe vetjük a magokat, előtte gyomláljuk ki az ágyást és munkáljuk meg a talajt. Ezután vessük el a magokat, de ne túl mélyre, és csak vékony réteg földdel takarjuk őket.
A földet tartsuk nedvesen, ha szükséges, gyomláljuk a területet. Kellemesen nedves talajban, napos helyen kb. 7-14 nap alatt kikelnek a magok.
Az azték zsálya (chia mag) betakarítása

Kép forrása: Pixabay.com
Ha a növény magjait szeretnénk begyűjteni, ezt akkor tegyük meg, mikor a virágok már lehullajtották szirmaikat, de a magok még nem potyogtak ki.
A virágfejeket még a megbarnulásuk előtt levághatjuk, utána rácson vagy papírzacskón megszáríthatjuk. A kiszárított virágfejekből a magok morzsolással könnyen kinyerhetők. A chia magot üvegben vagy légmentesen zárható tasakban tároljuk.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Averater; Flickr / Szerző: Arthur Chapman / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: Krzysztof Golik; Wikipédia / Szerző: Zeynel Cebeci; Wikipédia / Szező: Eric Hunt; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: 掬茶; Flickr / Szerző: scott.zona / Licence: CC BY-NC 2.0; Flickr / Szerző: Mary Keim / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Flickr / Szerző: Greg Peterson / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Flickr / Szerző: José María Escolano / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Flickr / Szerző: Nuytsia@Tas / Licence: CC BY-NC-SA 2.0