Szerző: A veronika (Veronica) növénynemzetségbe körülbelül 250 lágyszárú, egynyári és évelő faj tartozik. Számos veronika faj ismert és kedvelt dísznövény, mely bármely kertnek a dísze lehet. Cikkünkben a leggyakoribb veronika fajokat mutatjuk be képpel és gondozási tudnivalóikkal együtt.
A macskafarkú veronika (Veronica spicata) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Drriss & Marrionn / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A macskafarkú veronika (Veronica spicata) közepes méretű, bokrosodó, évelő dísznövény. Sziklakertekben és virágágyásokban is találkozhatunk vele. Hosszúkás, hegyes, üde zöld levelei és kék színű fürtös virágzatot alkotó virágai vannak, melyek a nyár első felében nyílnak.
A gondozása egyszerű, mindössze a rendszeres öntözésére kell odafigyelnünk, hogy a földje mindig kissé nyirkos legyen. Legjobban a napos, világos helyeket, és a jó vízgazdálkodású talajt kedveli.
A pangó vizet nem tolerálja, mivel ez gyökérrothadáshoz vezethet. A virágzási idő meghosszabbítása érdekében célszerű az elhervadt virágait eltávolítani. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, magról vagy tőosztással tehetjük meg.
A hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia) gondozása
Kép forrása: Atlas.roslin.pl / Szerző: Joanna Boisse
A hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia) közepesen magasra növő, évelő növény. Főképp más növényekkel társítva vagy csoportosan ültetve évelőágyásokban találkozhatunk vele.
Nagyméretű hosszúkás, lándzsás, fűrészes szélű levelei és végálló füzérben nyíló, apró lila, kék, rózsaszín vagy fehér virágai vannak, melyek a nyár második felében nyílnak.
Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket kedveli. A talaj tekintetében nem válogatós, az átlagos kerti talaj is megfelel a számára. Átlagos vízigényű növény, vagyis rendszeres, mérsékelt öntözést igényel.
A virginiai veronika (Veronicastrum virginicum) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Stephen Chipp / Licence: CC BY-NC 2.0
A virginiai veronika (Veronicastrum virginicum) Észak-Amerikából származó, elegáns megjelenésű, magas termetű évelő növény. Felálló szárú, rendkívül dekoratív dísznövény, melynek levélzete örvökben álló, keskeny-lándzsás fogazott szélű levelekből áll. Nyáron és ősz elején nyíló virágai hosszú füzért alkotnak, hosszan kiemelkednek a levélzet fölé.
A kertészetek kínálatában számos fajtája megtalálható, melyek változatos virágszínekben játszanak:
- Veronicastrum virginicum ‘Adoration’ (rózsaszínes lila virágú)
- Veronicastrum virginicum ‘Album’ (fehér virágú)
- Veronicastrum virginicum ‘Erica’ (halványrózsaszín virágú)
- Veronicastrum virginicum ‘Fascination’ (lilás rózsaszín virágú)
- Veronicastrum virginicum ‘Lavendelturm’ (halvány levendulalila virágú)
- Veronicastrum virginicum ‘Red Arrows’ (lila virágú)
Méretbeli adottságai és habitusa miatt, évelőágyások háttérnövények, természethű kertrészekbe, erdőszegélyre, vízpartra érdemes ültetni. Jól társítható az alábbi növényekkel: sisakvirág (Aconitum), poloskavész (Cimicifuga), méhbalzsam (Monarda), tópartifű (Rodgersia), kínai szellőrózsa (Anemone hupehensis).
Ültetési helyéül napos, világos vagy félárnyékos helyet keressünk. Talajok közül legjobban az üde, humuszos vályogtalajt szereti. Szeles helyen érdemes lehet karózni. Öntözést igényel. Száraz, meleg időszakokban ne feledkezzünk el az öntözéséről. Szaporítani magról, tőosztással és dugványozással tudjuk.
A tárnicslevelű veronika (Veronica gentianoides) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem
A tárnicslevelű veronika (Veronica gentianoides) Délnyugat-Ázsia hegyi rétjeiről, illetve a Kaukázus vidékéről származó, alacsony növésű, évelő növény. Főként természetes hatású kertekben, vegyes virágágyásokban vagy vadvirágos kertekben találkozhatunk vele.
A levélzete tőlevélrózsát alkotó tagolatlan tőlevelekből, illetve keskeny szárlevelekből áll. A virágai porcelán kék árnyalatúak, fürtben nyílóak, május-június környékén nyílnak.
Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket és a tápanyag dús, humuszos talajt kedveli. Rendszeres öntözésre van szüksége, hogy a földje mindig kissé nedves legyen.
A szürke veronika (Veronica incana) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0
A szürke veronika vagy más néven szürke fürtösveronika (Veronica incana) alacsony-közepes növekedésű, évelő növény. Főként nagyobb csoportba ültetve, virágágyások szegélyeként, illetve sziklakertben más sziklakerti növényekkel együtt találkozhatunk vele.
Ezüstszürke árnyalatú, lándzsás, fűrészes szélű levelei és tömött fürtben nyíló sötétlila vagy sötétkék virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve nyáron nyílnak. Gondozása könnyű, egyszerűn nevelhető növény.
Legjobban a napos, világos, vagy akár félárnyékos helyeket és a lazább szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kedveli. Ez azért is fontos, mert a téli nedvesség miatt a növény ki is pusztulhat, túlságosan kötött talajba ültetve.
Bár a szárazságot jól tűri, rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. Az elszáradt virágokat célszerű eltávolítani. Kártevők tekintetében ellenálló, betegségek közül a lisztharmat megtámadhatja. Ha szaporítani szeretnénk, magról vagy tőosztással tehetjük meg.
A lecsepült veronika (Veronica prostrata) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Hans Hillewaert
A lecsepült veronika (Veronica prostrata) Európa szerte elterjedt, alacsony növekedésű, bokrosodó, évelő növény. Magyarországon természetes élőhelyét a legelők, szikes és homokpuszták, sziklafüves és pusztafüves lejtők jelentik.
Kerti növényként főleg sziklakertekben, talajtakarókén vagy évelőágyások szegényeként találkozhatunk vele. A virágai lila, kék, pirosló színűek, hosszú fürtben nyílók. Jellemzően május-június környékén nyílnak.
A gondozása egyszerű, nagyon ellenálló növény, mely jól tűri a szárazságot. Legjobban a napos, világos, esetleg félárnyékos helyeket és az alacsonyabb tápanyagtartalmú, lazább szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli.
A kúszó veronika (Veronica repens) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Tigerente
A kúszó veronika (Veronica repens) Dél-Spanyolország hegyeiről, illetve Korzikáról származó, alacsony növekedésű, évelő növény. Főként sziklakerti növényként találkozhatunk vele, de talajtakaróként is ültetik, mivel kúszó hajtásai hajlamosak legyökeresedni.
Hosszúkás, ovális levelei és kék, kékesfehér színű virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve a nyár első felében nyílnak.
Legjobban a napos, világos, félárnyékos helyeket és a jó szerkezetű, jó vízáteresztő, nyirkos talajt kedveli. Ha napos helyet keresünk a számára az öntözésre különösen érdemes odafigyelni, de ettől függetlenül is mérsékelt és rendszeres öntözésre van szüksége.
A betegségsekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, bár a téli nedvesség károsíthatja. Mivel a nagyon hideg teleket, és a komolyabb fagyokat nehezen tolerálja, célszerű télen takarásról gondoskodni.
A grúz veronika (Veronica umbrosa) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Scott Akerman / Licence: CC BY 2.0
A grúz veronika (Veronica umbrosa) alacsony növésű, párnát alkotó, évelő növény. Főként talajtakaróként, sziklakertekben, illetve hagymás virágok mellé ültetve találkozhatunk vele a kertekben. Sötétzöld, tavasszal bordós árnyalatú levelei és kobaltkék színű virágai vannak, melyek tavasszal nyílnak.
A gondozása egyszerű, nagyon ellenálló növény. Sem a betegségek, sem a kártevők nem jellemzőek rá, bár a lisztharmat néha okozhat problémát. Legjobban a napos, világos helyeket és a jó vízelvezető, kissé nyirkos talajt kedveli.
Ha a virágzás után visszavágjuk, új hajtások és virágok nevelésére ösztönözhető. Legyökeresedő száraival önmagában is szépen, lassan terjeszkedik, de ha szaporítani szeretnénk, tőosztással tehetjük meg a legegyszerűbben.
A fogaslevelű veronika (Veronica austriaca) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: C T Johansson
A fogaslevelű veronika (Veronica austriaca) vagy osztrák veronika Közép-Európától a Kaukázusig előforduló, a köves lejtőkön és erdőszéleken élő, közepesen magas, bokrosodó évelő növény.
A kertészetekben különböző fajtáival találkozhatunk, a legelterjedtebbek a Veronica austriaca ‘Knallblau’ és a Veronica austriaca ‘Crater Lake Blue’ fajták. Főként évelőágyásba és nagyobb sziklakertbe ültetve gyakori.
Fogazott szélű, lándzsás levelei és kék színű virágfüzérei vannak, melyek szinte a teljes növényt beborítják, és májustól júliusig nyílnak. Legjobban a napos, világos helyeket, és a jó vízáteresztő képességű, humuszos talajt kedveli. Minimális öntözést igényel.
A gamandor veronika (Veronica teucrium) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: 阿橋 HQ / Licence: CC BY-SA 2.0
A gamandor veronika (Veronica teucrium) közepes méretű, bokrosodó, laza ágrendszert nevelő, évelő növény. A kertészetekben a Veronica teucrium ‘Knallblau’, Veronica teucrium ‘Azurit’ fajaival találkozhatunk leginkább. Főként évelőágyásokban és talajtakaróként ültetik.
Keresztben, átellenesen álló, fogazott szélű, hosszúkás, kissé bőrnemű, zöld levelei és lazább végálló fürtvirágzatot alkotó, 1-2 cm-es liláskék, kék virágai vannak, melyek fajtától függően májustól júliusig nyílnak.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket kedveli. A betegségekre nem érzékeny, és a fagyokat is jól bírja.
Az ártéri veronika (Veronica beccabunga) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: –Tico– / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
Az ártéri veronika (Veronica beccabunga) vagy más néven forrásveronika a mocsaras zónában élő növény. Mivel szereti az áramló vizet, így patakok, csobogók díszítéséhez használják, partvédő, talajtakaró növényként.
Húsos, bőrnemű levelei vannak, melyek nyáron kicsit megfakulnak, de őszre újra élénkzöld színűvé válnak. A fagyokat jól tűri, télálló növény. Virágai kicsik, kék színűek, május-június környékén, de akár egész nyáron is nyílnak. Legjobban a félárnyékos, vagy árnyékos helyeket kedveli.
A perzsa veronika (Veronica persica) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A perzsa veronika (Veronica persica) Délnyugat-Ázsiában őshonos, egész Európában megtalálható alacsonyra növő, felemelkedő szárú, egynyári növény. Magyarországon elsősorban a Dunántúlon találkozhatunk vele, mezőgazdasági szempontból gyomnövénynek tekintik, a kertekben is gyakori.
A természetben főként gyomtársulásokban, ártereken vagy utak szélén, szántókon, tarlókon fordul elő. Háromszög vagy tojásdad alakú, rövid nyelű, mélyen fűrészes vagy csipkés levelei és azúrkék színű virágai vannak, melyek márciustól egészen június végéig pompáznak. Legjobban az üdébb, tápanyag dús, vályog vagy agyagtalajokat kedveli.
Képek forrása: Pixabay.com; Flickr / Szerző: Drriss & Marrionn / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Atlas.roslin.pl / Szerző: Joanna Boisse; Flickr / Szerző: Stephen Chipp / Licence: CC BY-NC 2.0; Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem; Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: Hans Hillewaert; Wikipédia / Szerző: Tigerente; Flickr / Szerző: Scott Akerman / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: C T Johansson; Flickr / Szerző: 阿橋 HQ / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: –Tico– / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
