Szerző: A sárma vagy madártej (Ornithogalum) növénynemzetségbe, számos különlegesen szép fajt sorolunk, melyek nagyrészt Európában, Nyugat-Ázsiában és Afrikában őshonosak.
Egyes fajokkal hazánkban is találkozhatunk a természetet járva, míg másokat dísznövényként vásárolhatunk meg. Cikkünkben bemutatjuk az ismertebb sárma fajok gondozását.
A fokföldi madártej (Ornithogalum thyrsoides) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Daniela / Licence: CC BY-SA 2.0
A fokföldi madártej (Ornithogalum thyrsoides) egy közepes méretű, hagymás, évelő növény. Fürtökben nyíló, hófehér virágokkal büszkélkedik. Egyedi virágzatát késő tavasztól, egészen a nyár közepéig csodálhatjuk, mely megannyi, csillag alakú, apró virágból tevődik össze.
A mérgező dísznövény kifejezetten népszerű vágott virágként, cserepes szobanövényként és virágágyásba ültetve is.
A megfelelő fejlődéshez és virágzáshoz, világos, napos helyet, valamint a jó vízgazdálkodású, minimum átlagos tápanyagtartalommal rendelkező talajt kell biztosítanunk számára. Érzékeny a túlöntözésére, ezért rendszeres, mérsékelt öntözést igényel.
Virágainak elnyílását követően le kell vágnunk a szárát a levelek magassága felett, ezt követően hagyjuk, hogy a levélzet magától leszáradjon.
Szaporítani magvetéssel, vagy a fiókhagymák elültetésével tudjuk.
A narancsszínű madártej (Ornithogalum dubium) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: JLPC
A betlehem csillagaként is ismert narancsszínű madártej, egy Dél-Afrikából származó, kistermetű, hagymás, évelő növény. Fagyérzékeny növény, hazai körülmények között nem télálló.
Vonzó, narancssárga színű, sátorozó fürtöket alkotó virágzata mellett a hosszúkás, erőteljes levelei is nagyszerű látványt nyújtanak.
Magyarországon elsősorban szobanövényként elterjedt, azonban a nyár folyamán szabadföldbe is ültethetjük. Ez esetben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hagymáit már az első őszi fagyok előtt fel kell szedni.
Gondozása során arra kell ügyelnünk, hogy jó vízgazdálkodású, semleges kémhatású talajt, továbbá világos, napos helyet válasszunk számára. A nyár folyamán gyakran, de mértékkel öntözzük, ugyanis a narancsszínű madártej hajlamos a gyökérrothadásra.
A virágok elnyílása után elszáradnak a növény föld feletti részei. Ekkortájt kezdhetjük meg a pihentetést, mely egészen az ősz közepéig tart. Erre a célra egy sötét, hűvös hely a legalkalmasabb.
Szaporítása tavaszi és őszi magvetéssel, illetve a fiókhagymák elültetésével történhet.
Az ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem
Az ernyős madártej hazánkban is őshonos, mérgező, hagymás évelő növény. Megannyi neve él a köztudatban: az ernyős sármától kezdve, egészen a kigyóvirágig.
Alacsony termet és bájos megjelenésű, hosszú, viaszos borítású, fehér csíkos tőlevelek jellemzik. Kiváló választás a sziklakertek izgalmasabbá tételéhez.
Csillag alakú, fehér virágai a tavasz második felétől attraktív, sátorozó fürtben nyílnak, és kellemes illattal hálálják meg a gondos törődést. Borús idő esetén, valamint délutánonként összecsukódnak.
A megfelelő fejlődéséhez jó vízáteresztő képességű, tápanyagdús talajba ültessük. A napos, világos és félárnyékos fekvést egyaránt kedveli. Aktív időszakában – tavasszal a virágzás alatt – az enyhén nyirkos földet szereti, míg a nyár folyamán, nyugalmi időszakában inkább a száraz körülményeket kedveli.
Leveleit pedig nem szabad eltávolítanunk azelőtt, mielőtt önmaguktól elszáradnának. Kártevők és betegségek jellemzően nem károsítják. Szaporítása fiókhagymákkal lehetséges.
A kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jozefsu
A kónya madártej (más néven: kónya sárma) egy hazánkban is őshonos, tavasszal nyíló, hagymás évelő növény. Alacsony termetéről és szálas, zöld színű, tőálló leveleiről könnyedén felismerhető.
Jellegzetes, zöldes csíkokkal szegélyezett, fehér virágai különleges szépségű fürtöket alkotnak, melyek által a növény, csoportosan ültetve lenyűgöző hangulatot teremt a sziklakertekben.
A kónya madártej napos, világos fekvést és jó vízáteresztő képességű talajt igényel, melynek felszínét célszerű nyirkosan tartani az öntözések során. Leveleit csupán azután távolíthatjuk el, amint azok teljesen elsárgultak és megszáradtak.
Ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Szaporítása történhet fiókhagymákkal és magvetéssel is.
Képek forrása: Pixabay.com; Flickr / Szerző: Daniela / Licence: CC BY-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: JLPC; Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem; Wikipédia / Szerző: Jozefsu
