Szerző: A sárgaviola (Erysimum cheiri) Dél-Európában őshonos, közepesen magasra, maximum fél méteresre megnövő, kétnyári növény. Hazánkban is nagyon elterjedt és népszerű dísznövény.
Sötétzöld, kissé szürkés árnyalatú hosszúkás, vékony levelei és illatos, élénksárga, narancssárga, vagy barnásvörös színben játszó virágai vannak, melyek tavasz végén, valamint a nyár első felében nyílnak.
Mivel fényigényes növényről van szó, legjobban a tűző napos helyeket kedveli, de félárnyékos fekvésben is megél. Ültető közegéül mérsékelten meszes, kevésbé kötött talajt válasszunk. Átlagos vízigénye miatt rendszeres, mérsékelt öntözésre van szüksége.
Mérsékelten fagyérzékeny növény, a nagyon hideg teleken cserépbe ültetve vagy takarással óva teleltethetjük át. A betegségekkel szemben ellenálló, a kártevők közül egyedül a meztelen csigák és a csigák támadhatják meg.
A sárgaviola (Erysimum cheiri) szaporítása
Ha szaporítani szeretnénk, magvetéssel tehetjük meg, melyet a fagyok elvonultával, május végén vagy június elején kezdhetünk el. Beltérben, már márciustól elkezdhetünk palántákat nevelni. Ha tél eleji virágzást szeretnénk, a magokat nyáron is elvethetjük.
A palántaneveléshez a komposztból és földből álló keverék a legjobb a sárgaviolamagok számára. A magokat csak a föld felszínére kell szórni, takarni elég vékonyan őket. Ezután meleg helyen, kb. 20 fokos hőmérsékleten neveljük a palántákat.
Mérsékelten öntözzünk a fiatal növényeket, csak annyira, hogy a föld mindig egy kicsit nedves legyen. Megfelelő körülmények között kb. két hét alatt csíráznak ki a magok. Kiültetés előtt érdemes a kinti körülményekhez szoktatni a palántákat. Csak a fagyok elmúltával kerüljenek a végleges helyükre.
Ha szabadföldbe vetjük a magokat, a fiatal növényeket célszerű egymástól 20 cm-es tőtávolságokra szétültetni. A sárgaviolának nagyon jó az önvető képessége, a virágzás után jellemzően szétszórja a magjait, melyekről könnyedén kihajt.
Kép forrása: Pixabay.com
