A rózsák (Rosa) évezredek óta foglalnak el a különleges helyet kertészeti kultúrában, a rózsa tartás hagyományára és népszerűségére, számos évezredekkel ezelőtti írásos emlék utal a világ különböző tájairól.
A kertekbe díszítő céllal az ókori keleten kezdtek rózsákat ültetni, az ismert több mint 100 rózsa faj a Föld mérsékelt klímájú területeiről származik. Nemcsak hosszú virágzása a kertekben betöltött díszítő szerepe miatt kiemelkedően népszerű virág. Vágott virágként szintén jelentős a szerepe, szirmait pedig illóolajok, parfümök készítésére használják.
A rózsákat ezekbe a csoportokba sorolhatjuk:
- bokorrózsák, középkori rózsák
- ágyásrózsák vagy teahibridek
- futórózsák
- talajtakaró rózsák
- törperózsák
- vadrózsák
A rózsák között különféle növekedési formájú fajokat találunk, emiatt rendkívül változatosan felhasználhatók a kertben. Nyáron, valamint az ősz első felében virágzó színpompás és illatos virágaikkal bármely kert díszei lehetnek.
Befuttathatunk velük lugasokat vagy rózsaíveket, nevelhetjük sövényként, szegélyként, csoportosan, valamint bokorként magányosan is ültethetjük, gyakran még cserepes virágként is találkozhatunk velük az üzletekben.
A rózsa gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
Ha rózsát szeretnénk ültetni a kertbe, az ültetést megelőzően célszerű megismerkedni az igényeivel, valamint a legfontosabb gondozási tudnivalókkal. Lássuk, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a rózsa sokáig pompázzon a kertben!
A vad fajták kivételével, a rózsák sok törődést igénylő növények, melyek napos, jó légjárású helyen, jó vízáteresztő, tápanyagban, humuszban gazdag, mészben szegény talajba ültetve fejlődnek igazán szépen.
Öntözést igényelnek, főként az ágyásrózsák érzékenyek a szárazságra. Ezeket a rózsákat inkább ritkábban, de akkor bőséggel kell öntözni, úgy, hogy a levelekre ne kerüljön a vízből. Nem elég, ha jó szerkezetű talajba ültetjük a növényeket, ezt a jól szellőző talajt, meg is kell őrizni, rendszeres felszíni kapálással úgy, hogy közben nem teszünk kárt a növény gyökérzetében.
A rózsák évente tápanyag utánpótlást igényelnek, a megfelelő mennyiségű tápanyagot, az első évben, az ültetéskor megfelelően előkészített talajjal biztosíthatjuk.
Az ágyásrózsák a téli fagyokra is kényesek, ezért célszerű őket takarással védeni, tövüket kb. 20 cm-nyi földdel takarjuk, majd tavasszal távolítsuk el.
A rózsák metszését tavasszal végezhetjük el, emellett virágzási időben érdemes folyamatosan eltávolítani az elhervadt virágokat is. Ez egyrészt esztétikai szempontból fontos, másrészt pedig elősegíti az új virágok fejlődését. A rózsák a tőből kinövő vadhajtásokat is hoznak, ha ezeket nem távolítjuk el minél hamarabb, akkor elvadulhat a rózsánk.
A rózsa nevelése során a növényvédelemmel is számolnunk kell, mint rendszeres teendő, ugyanis a rózsát számos kártevő és betegség támadhatja meg, a leggyakoribbak a következők:
Rózsa kártevők: rózsa levéltetű, rózsa atka és tripsz, rózsa kabóca, hajtásfúró rózsadarázs, levélsodró rózsadarázs, rózsa gubacsdarázs
Rózsa betegségek: rózsa lisztharmat, rózsa rozsda, rózsa szürkepenész, rózsa mozaikvírus, rózsa fekete foltosság, rózsa peronoszpóra
A nemesített fajtákat leggyakrabban szemzéssel szaporítják, ami nem tartozik a legegyszerűbb szaporítási módszerek közé, emellett dugványozással érdemes próbálkozni. A vadrózsákat gyökérsarjakkal, dugványozással és magról is szaporíthatjuk.
A rózsa ültetése
Kép forrása: Pixabay.com
A rózsákat szabadgyökerű és konténeres kiszerelésben is megvásárolhatjuk a kertészetekben, utóbbiak szépen be vannak gyökeresedve ezért főleg kezdő kertészként nagyobb biztonsággal ültethetjük el őket, szinte biztos, hogy megmaradnak majd.
A rózsák hagyományos ültetési ideje ősszel és kora tavasszal van, a konténeres rózsákat az év bármely fagymentes időszakában elültethetjük, nyári ültetésre is érdemes ezeket választani.
Az ültetés előtt keressünk a rózsa igényeinek megfelelő ültetési helyet a kertben, meleg, napos helyre ültessük, mivel fényigénye jelentős.
A rózsa a talajjal szemben igényes, ezért az ültetés előtt javítani kell a talajt. A talajjavításhoz választhatunk a rózsák számára készült földkeveréket, de érett marhatrágya, komposzt és homok segítségével is feljavíthatjuk a talajt.
A rózsák ideális ültetési távolságára nincs kőbevésett szabály, mivel a rózsa típusa, kifejlett mérete és habitusa is befolyásolja azt. A rózsához tartozó kis képes vagy szöveges útmutatón találunk erre vonatkozó utasításokat, ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg inkább a kertészetben.
A konténeres rózsa ültetése szinte gyerekjáték. Először ássuk ki az ültető gödröt, ez legyen akkora, hogy a konténerből kiemelt növény „földlabdája” kényelmesen elférjen benne. Ha nagyon kötött a talaj, akkor legalább 60x60x60 cm-es gödröt ássunk, ezzel a talajlazítást is elvégezhetjük az ültetés közben.
A kiásott gödör aljába terítsünk egy réteg érett marhatrágyát, majd takarjuk be egy vékony réteg földdel, hogy ne érintkezzen közvetlenül a gyökerekkel. Ezután helyezzük a rózsatövet a gödörbe, úgy, hogy a rózsa földjének felszíne a talaj felszínével egy síkba kerüljön.
Töltsük vissza és tömörítsük a földet, végül pedig alaposan öntözzük be az elültetett rózsánkat, és gondozzuk tovább a korábban leírtaknak megfelelően.
Rózsa fajok
A terülőrózsa (Rosa ‘The Fairy’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz
A terülőrózsa (Rosa ‘The Fairy’) tömött bokrot alkotó, közepes termetet elérő, sűrű ágrendszerű rózsafajta, melyet főként talajtakaróként érdemes ültetni. Jól mutat kisebb csoportba ültetve, virágágyásban, és alkalmazhatjuk nagyobb felületek takarására is.
Levélzete sötétzöld színű, fogazott szélű, fényes felületű levelekből áll. Telt, világos rózsaszín virágai egész nyáron díszítenek.
A terülőrózsa napos, világos helyen, semleges, vagy enyhén savas talajba ültetve érzi magát a legjobban. Tolerálja a szárazságot és habitusa miatt talajtakarásra, a gyomok elnyomására is kitűnő választást jelent. Kora tavasszal érdemes metszeni, esetleg a virágzást követően. Szaporítani dugványozással tudjuk.
A vadrózsa (Rosa canina) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A gyepűrózsa, csipkerózsa, vadrózsa (Rosa canina), illetve ahogy termése alapján emlegetjük csipkebogyó, egy kb. 2-3 méteres magasságot elérő, szúrós cserje, mely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában is előfordul. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele.
Ívelt ágrendszerű cserje, hajtásain görbült tüskék sorakoznak. Levélzete ovális alakú, páratlanul szeldelt, fogazott levelekből áll.
Tavasz végén és nyár elején, illatos, és egyben nagyon látványos virágokat is hoz, melyek világos rózsaszín, fehér, vagy rózsaszín árnyalatban is pompázhatnak. C vitaminban gazdag termése, melyet a madarak előszeretettel csipegetnek, ősszel terem.
Csoportosan ültetve remekül mutat a kertben, de akár áthatolhatatlan sövényt is nevelhetünk belőle. Ültetési helyéül napos vagy világos helyet keressünk a kertben, mivel árnyékban kevesebb virágot hoz.
Legjobban lazább szerkezetű, semleges, vagy enyhén lúgos kémhatású, meszes talajba ültetve fejlődik. Terebélyes ágrendszere metszéssel alakítható.
Betegségek közül a rózsarozsda és a lisztharmat, kártevők közül a pajzstetvek, levéltetvek és takácsatkák is megtámadhatják. Szaporítani ősszel érdemes, gyökérsarjakkal vagy fás dugvánnyal.
A sokvirágú rózsa (Rosa multiflora) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Dan Mullen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
A sokvirágú rózsa (Rosa multiflora) bokros növekedésű, elhajló ágú díszcserje, mely kb. 2-3 méteres magasságot ér el. Jó választást jelent madárbarát kertbe, vagy ha méheket és más rovarokat csalogatnánk a kertünkbe.
Levélzete élénkzöld színű, enyhén fogazott szélű levelekből áll, fonákjuk szőrös. Fehér színű, kellemes illatú virágai, nyáron nyílnak.
Ültetési helyéül napos, világos és félárnyékos helyet is kereshetünk a kertben. Talajok közül leginkább a lazább szerkezetű, jó vízáteresztő, humuszos, normális vagy enyhén savas kémhatású talajokat kedveli.
A rozsdaszínű rózsa (Rosa rubiginosa) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Stan Shebs
A rozsdaszínű rózsa (Rosa rubiginosa) sűrű ágrendszerű, gyakran tövétől elágazó, finoman visszahajló hajtású lombhullató cserje, kifejlett magassága kb. 2 méter, Magyarországon is őshonos.
Levélzete 5-7 levélkéből álló páratlanul szárnyasan összetett levelekből áll. A levelek fonákját mirigyszőrök fedik, melyek ragacsos anyagot bocsátanak ki. 5 szirmú, a rózsaszín különböző árnyalataiban játszó virágai tavasz végén, valamint a nyár elején pompáznak.
Ősszel piros és narancsvörös árnyalatú csipkebogyókkal díszít, melyek egy ideig még télen is színt visznek a kertünkben.
A rozsdaszínű rózsa napos helyen, humuszban, tápanyagban gazdag talajba ültetve érzi magát a legjobban, de átlagos adottságú kerti talajba ültetve is megél. Átlagos vízigényű növény, rendszeres, mérsékelt öntözésre van szüksége, fontos, hogy leveleire ne kerüljön az öntözővízből.
Tél végén célszerű metszéssel megritkítani. Egyéb metszésre az elhalt vagy beteg ágak eltávolításán kívül nincs szükség.
Ha nem biztosított a megfelelő légáramlás, megbetegítheti a lisztharmat és a levélrozsa, levélfoltosodás szintén előfordulhat. Kártevők közül a takácsatkák és a levéltetvek károsíthatják időnként. Leválasztott sarjhajtásokkal, valamint dugványozással is szaporíthatjuk.
A japán rózsa (Rosa rugosa) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Kamil Porembiński
A japán rózsa vagy ráncoslevelű rózsa (Rosa rugosa) rendkívül mutatós lombhullató cserje, mely Kelet-Ázsiában őshonos, kifejlett magassága kb. 2 méter.
Az európai kertészek körében is közkedvelt növény, nagyon szép megjelenése, intenzív növekedése, valamint talajtakaró növényként való alkalmazhatósága miatt is.
Tüskés hajtásain rózsára emlékeztető fehér és rózsaszín virágok nyílnak májustól, velük egy időben láthatók piros termései is. Levélzete sötétzöld színű, ráncos felületű, fényes kerekded, kissé hosszúkás levelekből áll.
A japán rózsa viszonylag könnyen gondozható növény. Ültetési helyéül világos, vagy tűző napos helyet keressünk a kertben, ilyen körülmények között fejlődik és terem legszebben.
A talaj típusára nem különösebben kényes, egyedül arra kell figyelnünk, hogy ne ültessük meszes talajba. Szárazabb időszakokban mérsékelt öntözésre van szüksége, erről ne feledkezzünk el.
Ha úgy érezzük, hogy kezd elöregedni növény, tavasszal bátran vágjuk vissza az összes hajtást, kb. 10 cm-esre. Szaporítani gyökérsarjjal, valamint dugvánnyal is lehet.
A jajrózsa (Rosa spinosissima) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Svdmolen
A jajrózsa (Rosa spinosissima) sűrűn bokros, tarackoló lombhullató cserje, mely kb. 1 méteres maximális magasságot ér el. Levélzete páratlanul szárnyasan összetett levelekből áll, melyeket viszonylag kisméretű, fogazott szélű levelekből alkotnak.
A hajtásokat serteszőrök és vékony tövisek borítják. Hófehér virágai április végén, valamint májusban nyílnak. Dekoratív, sötétlilás árnyalatú csipkebogyói őszre érnek be teljesen.
A jajrózsa viszonylag könnyen nevelhető cserje, mely napos, világos fekvésben, tápanyagban gazdag, humuszos talajba ültetve érzi magát a legjobban. Jól alkalmazkodik más talaj típusokhoz is, és tolerál némi árnyékot is, de kevésbé kedvező körülmények között nem lesz annyira gazdag a virágzása.
Ha szép, kompakt formát szeretnénk kialakítani, akkor közvetlenül a virágzás után érdemes évente enyhén visszametszenünk.
Ha az a cél, hogy megújítsuk, 1-2 idősebb, kevésbé termékeny hajtást vágjunk vissza és kicsit ritkítsuk meg a növényt. A ritkítással biztosíthatjuk a megfelelő légáramlást, ami segít megelőzni a gombás betegségeket.
Betegségek közül a levélfoltosodás, levélrozsda és lisztharmat, míg a kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák támadhatják meg. Szaporítani a sarjak leválasztásával lehet a legegyszerűbben.
A szobarózsa (Rosa chinensis var. minima) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: pirate_renee / Licence: CC BY-ND 2.0
A szobarózsa, vagy mini rózsa (Rosa chinensis var. minima), egy kimondottan kényes, ugyanakkor kerti társaihoz hasonlóan, különleges szépségű, meglehetősen elegáns illatos növény.
A jellemzően 30 cm-es magasságot elérő mini rózsák nevelése igazi kihívás, ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen feladat. Egyszerűbben gondozhatjuk, ha inkább kiültetjük a szabadba.
A mini rózsa lakásban való nevelése során, három dologra kell kiemelten odafigyelnünk, a magas fényigény kielégítésére, a rendszeres öntözővíz és tápanyag utánpótlásra, és a megfelelő páratartalomra.
A szobarózsa ültetéséhez a tőzeg-alapú virágföld a legalkalmasabb, mivel, nem tartja olyan sokáig vissza a nedvességet, mint az egyéb földtípusok. Amikor rózsa virágot és bimbókat hoz, figyeljünk rá, hogy földje mindig nedves legyen.
A túlöntözést és a pangó vizet azonban mindenképpen kerüljük. Ha rózsatartásra adjuk a fejünket, ne válasszunk olyan cserép+alátét kombinációt, amelynél, az alátét megtelik vízzel, mert árt a növénynek, ha az alsó része, gyökérzete folyamatosan vízben áll.
A virágzási időszakot követően, csökkenthetjük az öntözés mennyiségét, az sem baj, ha rövid ideig száraz marad a föld.
Jó megoldást jelent, ha egy tálcára kavicsokat szórunk, ebbe pedig vizet töltünk, és erre állítjuk a növény cserepét, így a gyökérzetet óvjuk a túl sok nedvességtől, ugyanakkor az elpárolgó vízzel a megfelelő páratartalmat is biztosítjuk a növény számára.
A növény helyéül világos helyet keressünk, ahol a természetes napfény is éri, így kielégíthetjük magas fényigénye.
A szobarózsa nevelése során kártevők megjelenésével is számolhatunk, például a takácsatkákéval. A takácsatkáknak kedvez, ha nem gondoskodunk a növény megfelelő tisztaságáról, nem tisztítjuk, portalanítjuk levélzetét. Érdemes emiatt a növényt, bizonyos időközönként óvatosan lemosni.
Bízunk benne, hogy senki kedvét sem vettük el a szobarózsa nevelésétől, hisz a pompás virágok látványa tényleg megéri az odafigyelést, és gondoskodást!
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz; Flickr / Szerző: Dan Mullen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Wikipédia / Szerző: Stan Shebs; Wikipédia / Szerző: Kamil Porembiński; Wikipédia / Szerző: Svdmolen; Flickr / Szerző: pirate_renee / Licence: CC BY-ND 2.0
