Szerző: A közönséges muskátli vagy parasztmuskátli (Pelargonium x zonale) mindenki számára ismerős növény. Hazánkban a leggyakoribb balkonnövények közé tartozik, de azt talán kevesen tudják róla, hogy őshazája Dél-Afrika.
A régi parasztházak elmaradhatatlan virága volt, de ma is szinte mindenhol láthatjuk a balkonládákban. Európa az 1600-as években ismerkedett meg vele, azóta pedig számtalan fajtát nemesítettek belőle.
A muskátli gondozása
Nem túl igényes növény, de ha gondoskodunk róla, még gyönyörűbben hozza majd virágait. A napos, meleg helyet kedveli, a legjobb, ha délkeleti, délnyugati vagy déli fekvésű helyen neveljük. Kevesebb vizet igényel, mint a futómuskátli, napi egyszer viszont öntözzük meg.
Célszerű kifejezetten muskátli számára összeállított virágföldbe ültetni, bár igazából nem különösebben kényes a talajra. Dugványozással nyáron szaporíthatjuk.
Az elszáradt részeit, elsárgult leveleit, elnyílt virágait mindig távolítsuk el. Ezzel a növény nemcsak szebb lesz, de elősegíthetjük az új virágok növekedését és megelőzhetjük a betegségeket is.
A muskátli kártevői és betegségei
A muskátli kártevői
Kép forrása: Pixabay.com
A muskátlit sajnos előszeretettel támadják meg a kártevők. A levéltetvek a legfőbb ellenségei. Ha ragacsos, deformált leveleket látunk, az tetvek jelenlétére utal. Próbáljuk meg szappanos vízzel lemosni a növényt, de használhatunk csalánkivonatot is. Végső esetben alkalmazhatunk rovarölő szert is.
Ha túl meleg és száraz az idő, nagyobb eséllyel jelennek meg a takácsatkák, melyek finom pókhálószerű anyagot hagynak maguk után, ezt láthatjuk a muskátli levelein. Párásítással, langyos vizes lemosással és atkaölő szerrel védekezhetünk ellenük.
A gammabagolylepke és a gyapottok bagolylepke hernyói szintén kárt tehetnek a növényben. Előbbi lyukakat rág a levelekbe, utóbbi a zárt bimbókat rágja belülről. Ellenük csak a növényvédő szerek lehetnek hatásosak.
Az amerikai lepkekabóca kb. egy évtizede van jelen Magyarországon. A muskátlit úgy károsítja, mint a levéltetű, viszont sokkal nehezebb ellene védekezni.
Mivel testét viaszos anyag fedi, amit a hajtásra is felvisz, könnyen felismerhetjük. A növény károsodott részeit vágjuk le és használjunk növényvédő szert, pl. Mospilant vagy Actarát.
A muskátli betegségei
A muskátli hajlamos a gombás, baktériumos és vírusos betegségekre is. A vírusos betegséget mutatja a levélfodrosodás, a sárga, kör, gyűrű vagy csillag alakú foltok megjelenése. Ezek közepe idővel bebarnul és kilyukad. Mivel ez a betegség vegyszerrel nem kezelhető, a továbbterjedését csak a fertőzött tő eltávolításával akadályozhatjuk meg.
A Xanthomonas baktérium vizenyős foltokat okoz a levélen, majd az egész levél elszáradását. Mivel a növény többi részét is megfertőzheti, szintén az a hatásos módszer, hogy a fertőzött tövet eltávolítjuk.
A szürkepenész az elszáradt szárakon, virágokon, leveleken alakul ki, ezért is fontos azokat rögtön leszedni a növényről. Ha mégis felüti a fejét, öntözzük ritkábban a növényt és levegőztessük a hajtásait.
A muskátlirozsda már nem igazán jellemző betegség. Jelenlétére koncentrikus körben kialakuló, rozsdaszínű pöttyök utalhatnak. Réztartalmú szereket használhatunk ellene.
A muskátli teleltetése
Kép forrása: Pixabay.com
A muskátli teleltetést igényel. Ilyenkor vigyük világos, száraz, 10-12 fokos helyiségbe. Ha meleg és sötét helyen tartjuk, meg fog nyúlni, számára a fény nagyon fontos.
A teleltetés megkezdése előtt ellenőrizzük a muskátlit, hogy csak teljesen egészséges növényt vigyünk be a helyiségbe. A kártevőket távolítsuk el, a fertőzéseket kezeljük.
Ha ez számunkra már túl sok macerát jelent, egyszerűen dobjuk ki a növényt, mert különben csak megfertőzi a többit. Az egészséges növényekről szedegessük le a száraz leveleket, szárakat, virágokat.
A teleltetés során nagyon ritkán öntözzük és akkor is kevés vízzel. Ha ezt a szabályt nem tartjuk be, a muskátli minden fáradozásunk ellenére elpusztulhat, mivel kirohadhatnak a gyökerei.
Mikor lehet kivinni a muskátlit?
Kép forrása: Pixabay.com
A muskátlit akkor tehetjük ki a szabadba, amikor éjszakai fagyoktól már nem kell tartani. Általában a tavaszi fagyosszenteket szokták megjelölni, mint a növény kiköltöztetésének időpontját. Ezután már nagyon kicsi a fagyok esélye.
Mielőtt kivinnénk a szabadba, a muskátlit fokozatosan készítsük fel a kinti körülményekre. Ne kövessük el azt a hibát, hogy egyből kitesszük a szabadba.
Március közepén hozzuk elő a teleltető helyről, szedegessük le az elszáradt vagy beteg részeket és vágjuk vissza a növényt, meghagyva a fiatal hajtásokat. Ilyenkor ejtsük meg az átültetést, hogy friss, tápanyagban bővelkedő talajba kerüljön a növény.
Fokozatosan szoktassuk a napfényhez, a levegőhöz, erre a célra egy világos, fagytól védett hely a legalkalmasabb. Ekkor már gyakrabban öntözhetjük és adhatunk neki tápoldatot.
A muskátli szaporítása dugványozással
Kép forrása: Pixabay.com
Szaporítani a muskátlit legegyszerűbben dugványozással lehet. Erre a legjobb időpont június-július, de a tavaszi metszést követően és nyár végén vagy ősz elején is elvégezhetjük.
A dugványozás úgy történik, hogy kb. 15 cm-es hajtásokat levágunk, leszedjük róluk a virágszárakat és az alsó leveleket. Cserépbe, laza talajba ültessük el a hajtásokat. Megfelelő földet készíthetünk virágföld és homok, virágföld és perlit keverékéből. Ezt töltsük a cserepekbe.
Belemárthatjuk a hajtásokat gyökereztető hormonba is, de ez nem feltétlenül szükséges. 3-4 cm mélyen dugjuk le őket a földbe. Mértékkel locsoljuk és időnként csípjük vissza, hogy a növény szebb formát kapjon.
Az angol muskátli gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Hermann Luyken
Az angol muskátli (Pelargonium grandiflorum) különlegesebb virágokkal rendelkezik, mint a hagyományos muskátli. De levelei és virágzata is eltérőek. Szára hamarabb fásodik és kevesebb virágot is hoz a növény. Levelei zöldek, szélük cikkcakkos. Virágai fehér, bíbor, lila, rózsaszín és cirmos változatban pompázhatnak.
Az angol muskátli több gondoskodást igényel, mert érzékenyebb és kevésbé ellenálló, de díszesebb növény a hagyományos muskátlinál.
Számára a legjobb a széltől védett, világos, félárnyékos hely. A tűző nap nem kedvez neki, az erős napsugarak kiégethetik. Érdemes több tövet ültetni egymás mellé, hogy még mutatósabb legyen.
Nyáron rendszeresen locsoljuk, télen viszont kevesebbszer. A pangó vizet, túlöntözést kerüljük. Tápoldatot nyáron hetente egyszer adjunk neki.
Az elszáradt virágokat vágjuk le a muskátliról, a szárát rendszeresen vágjuk vissza. Dugványozással szaporíthatjuk.
A citromillatú muskátli gondozása
Citromillatú muskátli néven a Pelargonium crispum és a Pelargonium odoratissimum kerül leggyakrabban a kertészetek polcaira és a kertbarátok otthonában. A két faj nagyon hasonló egymáshoz, és gondozásukban sincs igazán lényeges különbség. Közös jellemzőjük, hogy levelük dörzsölés hatására kellemes citrus illatot árasztanak.
Pelargonium crispum
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang
A citromillatú muskátli (Pelargonium crispum) közepesen magasra növő, felfelé törő, bokrosodó növény, mely Dél-Afrikából származik.
Levelei aprók, redőzöttek, fodrosak, sűrűk. Ha megdörzsöljük őket, citrus illatot árasztanak. Virágai kevésbé mutatósak, mint a hagyományos muskátlié. Virágai fehérek, rózsaszínűek, nyáron bontják szirmaikat.
A fagyok elmúltával kiültethetjük a szabadba, de inkább cserépben neveljük, hogy a teleltetése majd könnyebb legyen. Fényigényes, világos, napos helyen érdemes tartani.
Rendszeresen öntözzük, de arra ügyeljünk, hogy két öntözés között a földje kiszáradjon. A legjobb, ha alulról locsoljuk és másfél hetente tápoldatozzuk is. Az első fagyok előtt költöztessük világos, hűvös helyre, ahol áttelelhet. Ilyenkor már ritkán locsoljuk.
Pelargonium odoratissimum
Kép forrása: Flickr / Szerző: Ava Babili / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
A citromillatú muskátli (Pelargonium odoratissimum) közepesen magas, felfelé törő, bokrosodó növekedésű, fagyérzékeny dísznövény.
Levélzete apró, erősen szeldelt, fodros szélű, világoszöld, molyhos-szőrös levelekből áll. A levelei dörzsölésre citromos-mentolos illatot árasztanak.
A citromillatú muskátli illóolaja távol tartja a legyeket, leveléből nemcsak illóolajat, de masszázsolajat, potpourrit és teakeveréket is készítenek. Bár virágai nem annyira mutatósak, mint a hagyományos muskátlié, nagy tömegben nyílnak, ezért mégis ékességei a kertnek.
A növény fagyokat követően akár a szabadba is kiültethető, azonban érdemesebb inkább cserépben tartani, így könnyebb átteleltetni. Fényigényes növény, napos, világos helyen tartsuk.
Rendszeresen, de körültekintően öntözzük, két öntözés között, hagyjuk, hogy földje kiszáradjon. Legjobb, ha alulról öntözzük, ha kb. másfél hetente tápoldatozzuk, meghálálja. Az első fagyok előtt, vigyük világos, hűvös helyre, itt teleltessük át, csekély öntözés mellett.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Hermann Luyken; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Flickr / Szerző: Ava Babili / Licence: CC BY-NC-ND 2.0 ;
