Szerző: A madársóska (Oxalis) növénynemzetség számos különböző néven ismeretes, a lóheresóska, heresóska vagy éppen nyúlkenyér elnevezés is ezeket a növényeket takarja. Az alacsony termetű, évelő, hagymás madársóskák nem csupán hazánkban, hanem Dél-Afrikában és Dél-Amerikában is előfordulnak.
A levélzetüket alkotó levelek, lila és zöld színűek, három, olykor négy tagból tevődnek össze. Apró, tavasztól díszítő tölcsér alakú virágaik színe a rózsaszíntől kezdve, a piroson át, egészen a fehérig változhat.
Hamar elszaporodnak, kiváló választást jelentenek szegélyként ültetve és sziklakertek díszeként is. Bár akadnak fagyérzékeny fajai, az üzletekben kapható madársóskák legtöbbször télállóak. A továbbiakban a legismertebb madársóska fajokat mutatjuk be.
A négylevelű madársóska (Oxalis tetraphylla) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: peganum / Licence: CC BY-SA 2.0
A négylevelű madársóska (Oxalis tetraphylla), vagy más néven szerencsehere, egy Mexikó területein őshonos, hagymás évelő növény.
Egyszerűen felismerhető alacsony termetéről és különleges, lóhereszerű leveleiről, melyek bíborszínű mintával tarkítottak. A nyár folyamán nyíló tölcsér alakú virágai, a vörös és rózsaszín különböző árnyalataiban szépítik kertünket.
Ültetési helyéül napos, világos, esetleg félárnyékos, de mindenképp védett környezetet válasszunk. A négylevelű madársóska jó vízáteresztő képességű, homokos talajban érzi magát a legjobban, meszes talajba ne ültessük. Átlagos vízigénye mellett, jól tűri a rövid ideig tartó, átmeneti száraz időszakokat.
Fagyérzékeny dísznövény, takarással csak ritkán oldható meg az átteleltetése, emiatt célszerű ősszel felszedni a hagymáit. A hagymák hűvös helyen tárolva áttelelnek, tavasszal újra elültethetjük őket.
Ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Szaporításáról fiókhagymákkal gondoskodhatunk.
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jörg Hempel
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) gyöktörzzsel terjedő évelő növény, eredeti élőhelyének a magyarországi gyertyán és bükkerdőket tekinthetjük.
Fő jellegzetességét alacsony termete, lóhereszerű levelei, illetve a tavasszal nyíló lilás, rózsaszínes és fehér csíkokkal tarkított virágai jelentik. Különlegessége abban rejlik, hogy virágai és levelei egyaránt alkalmasak emberi étkezésre, bár oxálsav tartalmuk miatt, csupán mértékkel fogyaszthatóak.
A kert természetes hatású, árnyékosabb részeiben, fák alá ültetve mutat igazán jól, sőt, ilyen környezetben is érzi magát a legjobban. Tápanyagdús, nyirkos, jó vízelvezető képességű, nem túl kötött talajba ültessük, ugyanis a pangó víz komoly károkat tehet a növényben.
Ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Szaporítása magról és tőosztással egyaránt lehetséges.
A háromszögletű madársóska (Oxalis triangularis) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0
A háromszögletű madársóska (Oxalis triangularis) hazánkban kifejezetten kedvelt, mint ámpolnába ültetett szobanövény. Eredeti származási helye Brazília.
Megnyerő háromszög alakú, bordó színű leveleinél, csupán rózsaszínű virágai díszítenek szebben. Az első virágok megjelenésére július környékén számíthatunk, virágzása egészen kora őszig tart. Nyáron egész nyugodtan tarthatjuk szabadban is.
Helyéül világos, de nem tűző napos, kellemesen meleg helyet keressünk, ültetéséhez a laza szerkezetű, tőzeges virágföld a legmegfelelőbb.
A háromszögletű madársóska optimális fejlődéséhez elengedhetetlen a tápoldatozás, valamint a rendszeres, de mérsékelt öntözés. Arra azonban figyeljünk, hogy ne öntözzük túl, kerüljük a pangó vizet, télen ritkábban öntözzük.
Képek forrása:
Pixabay.com; Flickr / Szerző: peganum / Licence: CC BY-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: Jörg Hempel; Flickr / Szerző: Maja Dumat / Licence: CC BY 2.0;
