Szerző: A Photinia növénynemzetségbe mintegy 40-60 faj tartozik, melyek jellemzően kistermetű fák vagy nagyobb cserjék. Többnyire örökzöldek, de léteznek lombhullató fajok is.
Hazánkban a legismertebbnek a kerti korallberkenye számít, mely egy rendkívül dekoratív örökzöld díszcserje. A továbbiakban a kerti korallberkenyét valamint a vietnámi korallberkenyét mutatjuk be.
A kerti korallberkenye (Photinia x fraseri) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A kerti korallberkenye (Photinia x fraseri) örökzöld, évelő cserje. A Délkelet-Ázsiában őshonos korallberkenye fajok keresztezésével hozták létre. Lombozata egész évben díszíti a kertet, tavasszal fehér virágokat, időnként piros termést is hoz.
Különlegességét a néhány hétig vöröses vagy bronzos színű levelek jelentik. Állandó levélzete kerekded, fényes felületű levelekből áll. Magassága kifejlett állapotban 2,5-3 m, de léteznek törpe változatai is.
Metszéssel jól alakítható díszcserje, nyírott és nyíratlan sövényt is kialakíthatunk belőle. Nem igényel túl sok gondoskodást, de a lisztharmat, a tűzelhalás és a levélfoltosság gondot okozhatnak időnként.
Ültethetjük napos és árnyékos helyre is, mivel minden fényviszonyt jól bír, viszont fontos megemlíteni, hogy árnyékos helyen kevesebb virágot hoz. A talaj típusára nem kényes, de fontos, hogy a talaj ne legyen túl kötött.
Az idősebb növények jobban tűrik a szárazságot, de azért tartósan száraz időszakokban meghálálják, ha időnként öntözzük őket.
Tavasszal, mikor a növény új hajtásai kezdik elveszteni piros színűket, ezeket vágjuk vissza, hogy újabb piros leveleket hozzon a növény. Nyáron és ősszel szaporíthatjuk dugványozással.
A vietnámi korallberkenye (Photinia davidiana) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Xemenendura
A vietnámi korallberkenye vagy vietnámi mirtuszgalagonya (Photinia davidiana; Stranvaesia davidiana) Délkelet-Ázsiából származó, lomblevelű örökzöld növény. Fajtától függően akár 3-8 m magasra nőhet.
Dús levélzete bőrnemű, kissé fényes, hullámos szélű, zöld levelekből áll. Ezek tavasszal a kihajtáskor bronzos árnyalatúak, ősszel pedig pirosra, vörösre színeződnek.
Tavasz végétől kezdve hozza fehér virágait. Piros vagy sárgás termései ősszel jelennek meg.
Kedveli a napos, világos fekvésű helyeket, valamint a tápanyagban gazdag, enyhén savas, humuszos, üde talajokat. A félárnyékot is tolerálja. Túlságosan kötött vagy túl lúgos talajban nem fejlődik szépen.
A fagyokra érzékeny, ezért keressünk számára védett helyet. A legjobban az ország azon vidékein érzi magát, ahol enyhébb a tél.
Kártevők általában nem támadják meg. Betegségek közül a lisztharmat, a levélfoltosodás és a tűzelhalás károsíthatja. Dugványozással és magról is szaporítható.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Xemenendura
