Szerző: Az utcát járva akarva akaratlanul szemünk elé kerül mindenféle fogyasztói reklám. Ilyen-olyan hirdetések tájékoztatnak akciókról, buzdítanak újabb és újabb dolgok vásárlására. Mintha szükségünk lenne, mindenre! Csukjuk be szemünket és úgy járjuk a várost? Vagy hogyan lehet elkerülni, hogy beszippantson a fogyasztói társadalom?
Már létezik az a kifejezés, hogy klímaszorongás. A 2000. év után születettek gyerekkoruktól kezdve találkoznak azokkal a hírekkel, információmorzsákkal, amik arra utalnak, hogy ellehetetlenítjük saját életterünket a sok feldolgozhatatlan szeméttel.
Műanyagszigetek az óceánokban, mikroműanyag az ivóvízben, illegális szemétlerakók az erdőszéleken. (Nem mintha a szemétkezelés minden formája (pl.: szemét elföldelése) megnyugtató lenne.) Klímaszorongó bárki lehet, aki komolyan veszi a dolgot.
Márpedig nehéz úgy élni a mai fejlett társadalomban, hogy elkerülje figyelmünket a sok, vagyis a rengeteg hulladék. Mindeközben az is rátesz a dologra egy jó nagy lapáttal, hogy olyan információáradatban élünk, ami túlzott fogyasztásra biztat.
Míg egy buszmegállóban várakozunk, biztosan látómezőnkbe kerül vagy egy plakát az esőbeálló egyik felületén, vagy egy óriásmatrica az érkező busz oldalán. Ha netán okostelefonunkba bújnánk várakozás közben, ott is vásárlásra ösztökélő üzenetekkel bombáznak.
Gondoljunk csak a YouTube ingyenes verziójára vagy a közösségi oldalak hírfolyamára. Tele vannak reklámmal. Bár a hagyományos tv-nézés kimegy a divatból a streaming szolgáltatók megjelenésével, a tv-ben futó reklámok továbbra is óriási bizniszt jelentenek.
Ne adja isten, hogy a gyereket órák hosszára a tv előtt hagyjuk, mert olyan játékokért fog sírni, amire tényleg semmi szüksége.
Persze a felnőttekkel sincs ez másképpen. Tömegével esünk áldozatul a reklámiparnak, a túlfogyasztói kultúrának. A szemétdombokat pedig tovább halmozzuk csomagolóanyagokkal, újrahasznosításra alkalmatlan tárgyakkal.
A 2020-as években úgy elrugaszkodtak a fogyasztói árak, hogy kétszer meggondoljuk, mire költjük kis pénzünket. Igen, örülünk, ha felfedezünk valami tényleg jó árú terméket a heti akciós újságokban. Az élelmiszerek heti katalógusai kézzelfogható hasznot hoznak, hiszen ennünk kell.
A fast fashion, a rövid életű termékek vásárlása viszont káros összességében. Ha már katalógusokról beszélünk, ott van például a CCC újság, ami lábbeliket, azaz tartós fogyasztási cikkeket hirdet. Fontos kihangsúlyozni a tartós kifejezést. Nincs szükségünk egy új cipőre minden hónapban vagy minden évszakváltásnál.
Egy jól összerakott cipő évekig kitart. (Egy tipp: kiváló cipők kaphatók például a Csóra Cipőboltban is. Vannak jó állapotú használtak, vadi újak szintúgy. Sokkal kedvezőbb áron, mint egy márkás cipőboltban.)
Ha esztelenül halmozzuk a felesleges tárgyakat magunk körül, hozzájárulunk a környezetünk ellehetetlenítéséhez. Nem csak a saját, jelen életünk lesz nehezebb, hanem utódaink élettere is lekicsinyül.
Kép forrása: Pixabay.com
A túlzott konzumerizmust el lehet kerülni. Tudatosság és önvizsgálat szükséges hozzá. Ha engedünk a kísértésnek, mindig többre, jobbra és nagyobbra fogunk vágyni. A költekezéstől, a sok dolog birtoklásától azt várjuk, hogy boldogok legyünk.
De mindig rádöbbenhetünk, hogy azok nem okoznak tartós „kielégülést”. Amennyiben valós szükségleteinknek teszünk eleget, megkíméljük pénztárcánkat a felesleges kiadásoktól. Minden éremnek két oldala van, így akár tekinthetünk az árak drasztikus emelkedésére akképpen is, hogy most végre vesszük a fáradságot és átgondoljuk, miféle kiadásból tudunk lefaragni.
Talán egyszer elterjed az a nézőpont, miszerint figyelembe kell venni a gyártás, a szállítás, a fenntartás és az újrahasznosítás környezeti hatásait minden megvásárolható terméknél. Hallottunk már az ökológiai lábnyom kifejezésről?
Képzeljük el, hogy ott állunk egy élelmiszerüzletben, és mondjuk kétféle paradicsom közt kell választanunk. Az egyiket Spanyolországból hozták, a másikat Magyarországon termesztették. Jó esetben egy címke elárulja, milyen módon termesztették a paradicsomokat.
Egyértelmű, hogy ami hazánkból származik, kisebb szállítmányozási utat tesz meg az élelmiszerüzlet polcáig, mint az, amit több ezer kilométerről juttattak egy magyar üzletbe. Amennyiben ömlesztett tárolóból (lédig) válogathatjuk a paradicsomot, nem kell a csomagolás sorsán aggódnunk.
De sok esetben műanyagban (fóliában) vehetjük meg az előre kimért paradicsomot. Jogosan hihetjük, hogy a magyarországi üzletben kapható magyar paradicsom ökológiai lábnyoma kisebb, mint a spanyolé.
Tehát tudatosság és önvizsgálat kell, hogy felismerjük, mely cselekedeteinkkel tudunk kisebb ökológiai lábnyomot hagyni. És a klímaszorongás csillapítására kell egy önkontroll, például ahhoz, hogy ne olvassunk híreket. Amúgy is nagyrészt félelmet keltő, szorongást kiváltó írások jelennek meg a hírportálokon.
Amennyiben pedig úgy érezzük, hogy tenni akarunk valamit a közjóért, esetleg terjeszthetjük a tényeket ismerősi körben: beszélgethetünk egyes anyagok lebomlási idejéről és arról, miért fontos a szelektív szemétgyűjtés. Hátha hajlandók lesznek változtatni a szokásaikon és csatlakoznak a változáshoz.
Képek forrása: Pixabay.com
Hirdetés (X)
