A kankalin (Primula) nemzetség, melybe hozzávetőleg 400-500 alacsony termetű, lágyszárú fajt sorolunk, a kankalinfélék családjába tartozik. A nemzetség fajai az északi félgömb mérsékelt éghajlatú részeitől kezdve, egészen Etiópia, Indonézia, és Új-Guinea trópusi vidékein át, Dél-Amerika egyes területeiig előfordulnak.
A kankalinok a természetben és a kertünkbe ültetve is megtalálhatóak, kora tavasszal nyílnak jelezve a tavasz megérkezését. Létezik lakásban nevelhető kankalin faj is, a szobai kankalin (Primula obconica), így kert hiányában sem kell lemondanunk a kankalin tartásáról. A különböző fajok gondozása és igényei némiképp eltérhetnek egymástól, ezeket mutatjuk a továbbiakban részletesen.
A tavaszi kankalin (Primula veris) gondozása
A tavaszi kankalin (Primula veris) a kankalin félék családjába tartozik, Európa szerte, illetve a Kaukázus vidékén is őshonos évelő növény. A természetes élőhelyét elsősorban a középhegységeink lomberdeinek tisztásai jelentik.
Ismert és régóta használt gyógynövény, levele, virága és gyökere is felhasználható gyógyászati célra. A kertben főként ágyások szegélyeként, illetve sziklakertekben találkozhatunk vele.
Hosszúkás alakú, tőlevélrózsát alkotó levelei, és bájos, harang alakú sárga, narancssárga, nagyon ritkán piros színű ernyőt formázó virágai vannak, melyek a kb. 25 cm-es szár végén helyezkednek el.
Gondozása egyszerű, viszonylag ellenálló növény. Legjobban a napos és félárnyékos helyeket kedveli, de árnyékos fekvésben is megél. Talajok közül az átlagos, jó vízáteresztő kerti talaj a leginkább megfelelő.
Szárazságtűrő növény, de ha nyáron öntözzük, akkor a pihenőidőszak kitolható. Betegségekkel szemben ellenálló, kártevők közül azonban a takácsatka, levéltetű és a meztelen csiga is megtámadhatja. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással és magról is megtehetjük. A magvetésre a legideálisabb időpont a nyár és az ősz.
A gömbös kankalin (Primula denticulata) gondozása
A gömbös kankalin (Primula denticulata) kora tavasszal nyíló, alacsonyra növő évelő növény. Főleg csoportosan ültetve sziklakertekben, virágágyásokban, vagy kerti tavak környékének találkozhatunk vele.
Tőlevélrózsába rendeződő hosszúkás, lekerekített végű, kissé ráncos levelei és a szár végén ülő, gömb alakú virágzatot alkotó apró, labdaszerű lila, fehér, piros és rózsaszín színű virágai vannak, melyek a tavasz elején nyílnak.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket és a kissé nedves és enyhén kötött, semleges vagy kicsit savas kémhatású talajokat szereti. Mivel a fényigénye átlagos, a tűző napos helyekre inkább ne ültessük. Rendszeres öntözésre van szüksége, mivel vízigényes növény.
Betegségekkel szemben ellenálló, a kártevők közül a meztelen csigák, a takácsatkák és a levéltetvek is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, magvetéssel, tőosztással és gyökérdugványokkal is megtehetjük.
A szártalan kankalin (Primula vulgaris) gondozása
A szártalan kankalin (Primula vulgaris) kora tavasszal nyíló, alacsony termetű évelő növény. Magyarországon a természetben élő példányai védettek, de a kertekbe is találkozhatunk vele, mivel kedvelt tavaszi dísznövény.
Számos nemesített hibrid változatát forgalmazzák a kertészetekben, gyakran szobanövényként is árusítják, melyet elvirágzás után nyugodtan kiültethetünk a kertbe. Legszebben sziklakertekbe és virágágyások szegélyeként ültetve mutat.
Kissé hosszúkás, lekerekített levélvégű, enyhén sprőd felületű levelei és tölcsér alakú, világossárga, időnként más színváltozatban is előforduló virágai vannak, melyek a tavasz elején nyílnak.
Gondozása egyszerű, viszonylag igénytelen növény, bár egyes betegségek és kártevők megtámadhatják, mint például a csigák, az atkák, a tetvek, illetve a vírusos és gombás megbetegedések.
Legjobban a félárnyékos vagy világos helyeket, és a jó vízáteresztésű, tápanyag dús talajokat kedveli. Mivel szereti, ha a talaj mindig kicsit nyirkos, célszerű mérsékelt öntözésről gondoskodni. Ha szaporítani szeretnénk, magról vagy tőosztással tehetjük meg. A tőosztást szeptembertől egészen tavaszig elvégezhetjük.
A kerti kankalin (Primula x polyantha) gondozása
A kerti kankalin vagy más néven sokvirágú kankalin (Primula x polyantha) kistermetű évelő növény. Ez a faj a tavaszi kankalin (Primula veris) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris) keresztezéséből jött létre.
Természetes hatású kertekbe vagy a sziklakertekbe ültetve fordul elő a leggyakrabban. A kertészetekben számos hibrid változata megtalálható, több színváltozat, illetve szimpla és teltvirágú fajták is kaphatók.
Gondozása egyszerű, viszonylag ellenálló növény, bár a meszes talajt, és a pangó vizet rosszul tűri. Legjobban a világos, félárnyékos helyeket kedveli, mint például a nagy lombos fák alatti területek. Virágzáskor inkább fényigényes, nyáron inkább az árnyékot szereti.
A talajtípusok közül a jó vízáteresztő, humuszos, tápanyagban gazdag talajt részesíti előnyben. Legjobban az olyan fekvést kedveli, ahol tavasszal még sok fényt kap, nyáron viszont már árnyékot, ezért jó megoldás, ha nagyobb lombos fák alá ültetjük.
Kártevők közül a levéltetvek, viaszos pajzstetvek, takácsatkák, liszteskék és meztelencsigák is megtámadhatják, a betegségekkel szemben azonban ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, magról tehetjük meg.
A kankalin (Primula x pubescens) gondozása
A kankalin (Primula x pubescens) kistermetű rendkívül látványos virágzatú kankalin faj, melyet több kankalin faj keresztezéséből hoztak létre. Gyakran ültetik más kankalin (Primula) fajokkal és páfrányokkal együtt, illetve nefelejcs (Brunnera) és tópartifű (Rodgesia) fajok társaságába.
Lándzsás vagy visszás-tojásdad alakú, többé-kevésbé bőrnemű, örökzöld tőlevélrózsát alkotó levelei és változatos színű, a szár végén található, ernyővirágzatot alkotó virágai vannak, melyek közepét sárga színű, határozott körvonalú torokfolt díszíti. Virágai jellemzően áprilisban és májusban nyílnak.
Legjobban az árnyékos vagy félárnyékos helyeket kedveli, ezért a kerti tó vagy patak partja, a kert fák és cserjék által árnyékolt részei a legideálisabbak számára. A talajt célszerű mindig nedvesen tartani.
A japán kankalin (Primula japonica) gondozása
A japán kankalin (Primula japonica) közepes termetű kankalin faj. Főleg sziklakertbe, kerti tavak szélére ültetve találkozhatunk vele. Eredeti élőhelye a tavak, patakok környéke, illetve az erdős területek, vagy a hegyvidékek.
Világoszöld, elterülő, ovális levelei és a levelek fölé magasodó, egyenes, felálló szár végén nyíló, rózsaszín, fehér, bordó vagy több színben játszó virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve a nyár elején pompáznak.
Legjobban az árnyékos, félárnyékos helyeket, és a semleges vagy savas kémhatású, tápanyag dús, mindig nyirkos talajt kedveli. Napos, világos fekvésben is megél, viszont ilyen helyen rendszeres öntözést igényel.
Betegségekkel szemben ellenálló, kártevők közül azonban a meztelencsigák és a levéltetvek is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, magról tehetjük meg.
A sudár kankalin (Primula elatior) gondozása
A sudár kankalin vagy más néven sugárkankalin (Primula elatior) kistermetű Magyarországon védett és őshonos évelő növény. Főleg a kert fás, ligetes kertrészeiben, illetve a kerti utak mentén és sziklakertbe ültetve találkozhatunk vele.
Levélzete tőlevélrózsát alkotó, redős felületű tojásdad alakú levelekből áll. Kénsárga színű virágokból álló, tömött ernyős virágzata a tőkocsány végén áprilisban nyílik.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket és a kissé meszes, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt kedveli. Mérsékelt, rendszeres öntözéssel gondoskodhatunk arról, hogy a földje mindig kicsit nedves legyen.
Betegségekkel szemben ellenálló, de a kártevők közül a meztelencsigák, levéltetvek és takácsatkák is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, magról és tőosztással is megtehetjük.
A rózsakankalin (Primula rosea) gondozása
A rózsakankalin (Primula rosea) Észak-Afganisztánból, illetve a Himalájából származó, kistermetű évelő növény. Főleg a kerti tó partjára, illetve a kert természetes hatású kertrészeibe ültetve találkozhatunk vele.
Tőlevélrózsát alkotó, kihajtáskor bronzos árnyalatú, erősen ráncos levelei és élénk rendkívül látványos rózsaszín árnyalatú virágai vannak, melyek kora tavasszal pompáznak.
Legjobban a félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű, nem túl lúgos, humuszban gazdag talajt kedveli. Mérsékelt, rendszeres öntözéssel gondoskodhatunk arról, hogy a földje mindig kicsit nedves legyen, főleg ha napos helyre ültetjük.
Betegségekkel szemben ellenálló, de a kártevők közül a meztelencsigák, levéltetvek és takácsatkák is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, magról és tőosztással is megtehetjük. Ha fiatalítani szeretnénk az állományt, tőosztással tehetjük meg, ezt célszerű néhány évente elvégezni.
A cifra kankalin (Primula auricula) gondozása
A cifra kankalin vagy más néven medvefül-kankalin (Primula auricula) a hegységek, főként az Alpok mészkőszikláin őshonos, kistermetű, évelő növény. Magyarországon a Dunántúli-hegységben találkozhatunk vele, hazánkban védett fajnak számít. Hibrid változatait főleg sziklakerti vagy balkonnövényként nevelik.
Tőlevélrózsát alkotó, szürkészöld színű, ovális, lisztes bevonatú levelei és tavasszal nyíló rendkívül változatos színű virágaik vannak.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket és a lazább szerkezetű, jó vízáteresztő, humuszos talajt kedveli. Az elnyílt virágok eltávolításával meghosszabbíthatjuk a virágzási időt.
Betegségekkel szemben ellenállónak mondható, de a kártevők közül a meztelencsigák, a levéltetvek és a vincellérbogarak is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, a sarjnövények leválasztásával, illetve magról tehetjük meg.
A bársonyos kankalin (Primula sieboldii) gondozása
A bársonyos kankalin (Primula sieboldii) Északkelet-Ázsiából származó, kistermetű, tőlevélrózsás évelő növény.
A virágzást követően visszahúzódó, hosszúkás, tojásdad alakú, ráncos felületű, csipkézett levelei és változatos színekben előforduló, fehér szemes, ernyővirágzatot alkotó virágai vannak, melyek áprilisban és májusban pompáznak.
Legjobban a félárnyékos, hűvös helyeket kedveli, ezért a kert ligetes, árnyékos részeibe, illetve a kerti tó közelébe ültessük. Laza szerkezetű, humuszos, üde talajokba ültetve fejlődik a legszebben.
Püspöksüveg (Epimedium), tópartifű (Rodgersia), porcelán kőtörőfű (Saxifraga x urbium), vagy turbántok (Tiarella) mellé ültetve igazán szépen mutat.
Az orchideakankalin (Primula vialii) gondozása
Az orchideakankalin (Primula vialii) Szecsuán magashegyi, nedves rétjeiről származik, kicsi-közepes termetű, tőlevélrózsás évelő növény. Főleg árnyékos tópartra vagy patakpartra ültetve találkozhatunk vele.
Lándzsás-hosszúkás felálló levelei és hosszú, tömött füzérben nyíló, a kankalinokétól eltérő, bimbós állapotban vörös, kinyílva lila, virágai vannak, melyek májustól júliusig pompáznak.
Legjobban a félárnyékos helyeket és a párás, hűvös klímát kedveli, a forróságra érzékeny. Jó választás egy árnyékos tópartra vagy patakpartra. Humuszos, nedves kerti talajban fejlődik a legszebben.
Szibériai nőszirom (Iris sibirica), lizinka (Lysimachia), tópartifű (Rodgersia), és hibrid kankalin (Primula sieboldii) mellé ültetve igazán szépen mutat.
A téglavörös kankalin (Primula bulleyana) gondozása
A téglavörös kankalin (Primula bulleyana) Kínából és a Himalájából származó, kicsi-közepes termetű, tőlevélrózsás évelő kankalin faj. Főleg nagyobb fák, cserjék árnyékában, vagy természetes tavak partjára ültetve találkozhatunk vele. Kis helyigényű, mutatós növény, mely mérgező.
Nagyon hasonlít rá a többféle virágszínben pompázó kandeláber kankalin (Primula x bulleesiana), amely a Primula beesiana és a Primula bulleyana hibridje. Kanál alakú, nagyméretű tőlevélrózsát alkotó levelei, és az egyenes virágszáron két körben nyíló, aranysárga virágai vannak, melyek tavasz végén és a nyár első felében pompáznak.
Legjobban a félárnyékos, árnyékos helyeket kedveli, a nagy meleget nehezen tolerálja. Világos, vagy napos helyre ültetve is megél, ám ilyenkor rendszeres öntözés szükséges, hogy földje mindig nedves legyen. Humuszban gazdag, semleges vagy kissé savanyú, egyenletesen nedves talajokban fejlődik a legszebben.
A szobai kankalin (Primula obconica) gondozása
A szobai kankalin (Primula obconica) fény és vízigényes növény, de a gondozása egyáltalán nem bonyolult. Legjobban a világos helyeket kedveli, de a tűző napot kerülni kell. A földjét célszerű mindig kissé nedvesen tartani.
A savas, tőzeges, a jó vízáteresztő képességű földet szereti. Az elhervadt virágokat célszerű eltávolítani, mivel így elősegíthetjük a további virágzást, ráadásul szebben mutat majd a növényünk az elfonnyadt virágok nélkül.
A hidegebb hónapokban teleltetni kell, ehhez világos, hűvös helyet érdemes keresni a számára. Ha szaporítani szeretnénk, a tövek osztásával, illetve magról tehetjük meg.
Képek forrása: Pixabay.com; Flickr / Szerző: Stefano / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Flickr / Szerző: HermannFalkner/sokol / Licence: CC BY-NC 2.0; Flickr / Szerző: FarOutFlora / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem; Wikipédia / Szerző: Willow; Wikipédia / Szerző: Schnobby; Wikipédia / Szerző: Octopus; Flickr / Szerző: Babij / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Stefano / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: Eric in SF