Szerző: A japánbirs vagy díszbirs (Chaenomeles) növénynemzetségbe fás szárú fajok tartoznak, melyek rendkívül dekoratív díszcserjék, tavasszal nyíló virágaikkal díszítenek. Előkertekbe, szoliterként valamint cserjecsoportba is ültethetjük őket. Cikkünkben a japánbirs gondozását mutatjuk be részletesen.
A japánbirs (Chaenomeles japonica) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Alexander Dunkel
A japánbirs (Chaenomeles japonica) szinte áthatolhatatlan, sűrű ágrendszerű, hozzávetőleg 1,5 méter magasságig növő lombhullató cserje. Mivel nagyon mutatós, de kisméretű, főként előkertekben és szoliterként találkozhatunk vele.
Kerekded, kissé hosszúkás, nem túl nagyméretű üde zöld levelei és fehér, barackszínű, rózsaszín vagy piros virágai vannak, melyekből később sárga színű, kicsi almára hasonlító termések lesznek. A termései a levelek lehullása után is megmaradnak.
A gondozása egyszerű, ellenálló és hálás növény, melyre sem a betegségek, sem a kártevők nem jellemzőek. Legjobban a napos, világos, vagy félárnyékos helyeket, és a semleges, vagy enyhén savas kémhatású, jó vízgazdálkodású talajt kedveli.
A metszését a virágzás utánra érdemes időzíteni. Ha szaporítani szeretnénk, gyökérsarjakkal vagy gyökérdugványokkal tehetjük meg, de sikeresen szaporítható tőosztással is.
A bíbor japánbirs (Chaenomeles x superba) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Kew on Flickr / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A bíbor japánbirs (Chaenomeles x superba) bokros habitusú, dús, kissé terebélyes lombhullató cserje, mely a 1,5 méteres magasságot is elérheti. Főként szoliterként, vagy más tavasszal virágzó cserjékkel együtt ültetve találkozhatunk vele.
Kerekded, világoszöld árnyalatú levelei, és piros, rózsaszín vagy fehér színben játszó virágai vannak, melyek kora tavasszal nyílnak. Termései ősszel érnek be, sárgák, birsalmára emlékeztetnek. A gondozása egyszerű, mivel nem mondható igényes növénynek.
Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket, és a jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. A nagyon lúgos talajokat kerülni kell, de ettől függetlenül szinte minden talajtípusban megél.
Az alakító metszést mindig a virágzás utánra időzítsük. Kártevők tekintetében ellenállónak mondható, viszont a betegségek közül a tűzelhalás, lúgos talajba ültetve pedig klorózis jelentkezhet. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.
A pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: harum.koh / Licence: CC BY-SA 2.0
A pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa) bokrosodó, kerekded cserje, mely a 2-3 méteres magasságot is elérheti. Főként szoliterként, vagy nyíratlan sövényként találkozhatunk vele.
Tojásdad formájú, finoman fogazott, világoszöld árnyalatú levelei és kora tavasszal nyaló, barackszínű, narancsvörös, rózsaszín vagy fehér színben játszó virágai vannak. Termései sárgák, birsalmára emlékeztetőek. Általában őszre érnek be, és a levelek lehullása után is megmaradnak.
A gondozása egyszerű, mivel nem mondható igényes növénynek. Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket, és a jó vízáteresztő képességű, üde talajokat kedveli. A nagyon lúgos talajokat kerülni kell, de ettől függetlenül szinte minden talajtípusban megél.
Az első években, lassabban növekszik. Az idősebb példányok szárazságtűrőek, azonban a fiatal cserjék estében érdemes öntözésről gondoskodni. Az alakító metszést mindig a virágzás utánra időzítsük.
Betegségek tekintetében nem kifejezetten ellenálló növény, mivel a tűzelhalás, és lúgos talajba ültetve a klorózis is okozhat problémát. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással, vagy a sarjhajtások leválasztásával tehetjük meg.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Alexander Dunkel; Flickr / Szerző: Kew on Flickr / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Flickr / Szerző: harum.koh / Licence: CC BY-SA 2.0;
