A hunyor (Helleborus) nemzetség a boglárkafélék családjába tartozik. A nemzetségbe 25-30 közepes magasságú, évelő növényt sorolunk, melyek a Kaukázus, Közép-Európa és a Balkán-félsziget területről származnak. A hunyor, egész Európában népszerű évelő dísznövény. Virágai nagyon mutatósak, fajtól függően fehér, bordó, rózsaszín, lila, világossárga és zöld színűek is lehetnek. Cikkünk további részében a leggyakoribb hunyor fajok gondozását mutatjuk be.
Az illatos hunyor (Helleborus odorus) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Amadej Trnkoczy / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
Az illatos hunyor (Helleborus odorus) Magyarországon őshonos, védett, alacsony-közepes méretű évelő növény, melynek minden része mérgező. Hazánkban a természetes élőhelyét a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon található bükk és gyertyán erdők jelentik.
A virágzást követően kihajtó tenyeresen összetett levelei, illetve fogazott fellevelei, és magányosan álló, viszonylag nagyméretű zöld színű virágai vannak, melyek márciustól nyílnak.
Legjobban a félárnyékos, védett helyeket és a humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajokat kedveli. A földje legyen mindig egy kicsit nedves. Napos, világos helyeken is megél, ám ilyenkor rendszeres öntözést igényel.
Bár örökzöld növény a kemény teleken a fagyok kárt tehetnek leveleiben. Ha ilyen leveleket találunk, tavasszal távolítsuk el őket a növényről.
Betegségekre és kártevőkre nem igazán érzékeny, bár a levélfoltosodás megtámadhatja. Az átültetést nem szereti, de ha a szaporításán gondolkodunk, tőosztással tehetjük meg.
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: xulescu_g
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) Magyarországon, főként a Bükk hegység tölgy és gyertyán erdeiben honos, védett, alacsony-közepes termetű, gyöktörzsével terjedő évelő növény, melynek minden része mérgező. Nemcsak hazánkban, hanem az egész Kárpát-medencében elterjedt növény.
Fogazott szélű, mélyen szeldelt, tenyeres levelei vannak. Virágai kissé bókolók, zöld és bíbor árnyalatban játszanak, kerekded csészelevelek alkotják őket. Virágzásában, tavasszal gyönyörködhetünk. A virágzás idején a levelek szinte nem is látszanak, csak a hosszú húsos szár.
Legjobban a félárnyékos, árnyékos helyeket, és a semleges vagy lúgos kémhatású, humuszban gazdag talajt kedveli. A földje legyen mindig egy kicsit nedves. Nagyobb cserjék, vagy fák alá is ültethető.
A büdös hunyor (Helleborus foetidus) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A büdös hunyor (Helleborus foetidus) vagy más néven télizöld hunyor Európában őshonos, közepes termetű, bokrosodó évelő növény, melynek minden része mérgező. Erősen tagolt, fogazott szélű, 7-10 karéjú egész télen díszítő levelei, és érdekes külsejű, zöld színű, bókoló virágai vannak, melyek jellemzően februártól, április végéig pompáznak.
Legjobban a félárnyékos, védett helyeket, és a humuszban gazdag talajokat kedveli, de jól érzi magát a meszes talajban is. Átlagos vízigényű növény, elsősorban a növekedési időszakában célszerű mindig nedvesen tartani a földjét.
Örökzöld növény, ennek ellenére az erősebb fagyok károsíthatják a leveleit. Ha ilyen leveleket találunk, tavasszal távolítsuk el őket. Betegségek közül a levélfoltosodásra, kártevők közül a meztelen csigákra és a levéltetvekre kell figyelnünk, bár alapvetően ellenálló növény. Ha szaporítani szeretnénk, magról tehetjük meg.
A fekete hunyor (Helleborus niger) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Wildfeuer
A fekete hunyor (Helleborus niger) alacsony-közepes termetű, évelő növény, melynek minden része mérgező. Természetes élőhelyét a lombhullató fák alatti, árnyékos területek jelentik. Ha a kertünkbe ültetjük, szintén ilyen árnyékos helyet keressünk számára.
Tenyeresen összetett, örökzöld levelei, és a rövid szár végén nyíló, fehér színű, sárga porzós virágai vannak, melyek az idő múlásával rózsaszín árnyalatot kapnak. Hazánkban a virágzása márciusra tehető, ám az enyhébb időjárású területeken már decembertől nyílhatnak virágai.
Legjobban a félárnyékos, árnyékos védett helyeket, és a humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajokat kedveli. A földje legyen mindig egy kicsit nedves. Bár örökzöld növényről van szó, a kemény teleken a fagyok károsíthatják a leveleit. Ha ilyen leveleket találunk, tavasszal távolítsuk el őket a növényről.
Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenállónak mondható, bár a levélfoltosodás megtámadhatja. Az átültetésre érzékeny, de ha a szaporításán gondolkodunk, tőosztással célszerű próbálkozni.
A korzikai hunyor (Helleborus argutifolius) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: James Gaither / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
A korzikai hunyor (Helleborus argutifolius) Szardínia és Korzika szigetéről származó, közepes termetű, a hunyor fajok között azonban kifejezetten magasnak számító évelő növény.
Vaskos, erősen fogazott szélű, három levélkéből álló, örökzöld levelei, és zöld színű, bókoló virágai vannak, melyek enyhébb teleken már februárban elkezdenek nyílni és sokáig gyönyörködhetünk bennük.
Legjobban a félárnyékos, védett helyeket, és a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedveli, de jól érzi magát a meszes talajban is. Átlagos vízigényű növény, célszerű mindig nedvesen tartani a földjét.
Örökzöld növény, de a nagyon erős fagyok, károsíthatják a leveleit. Ha ilyen leveleket találunk, tavasszal távolítsuk el őket a növényről. Betegségek közül a levélfoltosodás, kártevők közül a meztelen csigák és a levéltetvek károsíthatják, bár alapvetően ellenálló növény. Szaporítani magról lehet.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Wildfeuer; Flickr / Szerző: Amadej Trnkoczy / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: xulescu_g; Flickr / Szerző: James Gaither / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
