A régi falusi, kisvárosi kertekben hagyományosan főszerephez jutottak a gyümölcsök, szinte elképzelhetetlen volt, hogy valakinek ne legyen saját nevelésű almája, szilvája, cseresznyéje. Manapság sokkal kevesebb a gyümölcsfás kert, a trendek változásával előtérbe kerültek a díszkertek, a dekoratív gyep, a mutatós tuják, örökzöldek, és a színes-illatos virágágyások váltak népszerűbbé.
A gyümölcsneveléstől általában az tartja vissza a tapasztalatlanabb kertészkedőket, hogy a közhiedelem szerint a gyümölcsfák kényesek, ápolási teendőik szerteágazóak, és növényvédelmi, permetezési feladatok is nehezítik tartásukat.
Mindez azonban csak részben igaz, megfelelő előkészületekkel, gondos faj és fajtaválasztással, valamint prevenciós eljárásokkal a gyümölcsnevelés kifejezetten egyszerűvé tehető, és a kezdő, vagy éppen első kertjüket berendezni kívánó házikertészeknek sem okoz nehézséget.
Öntermékeny vagy önmeddő gyümölcsfát válasszunk?
Az első felmerülő kérdés az öntermékenységgel kapcsolatos szokott lenni. A gyümölcstermesztéssel most ismerkedő gazdák gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy milyen gyümölcsből milyen porzópárokat kell telepíteni, és az sem mindig világos számukra, hogy melyek az öntermékeny vagy önmeddő fajták.
A kezdők számára mindenképpen az öntermékeny gyümölcsök a legideálisabbak, ez a kifejezés azt jelenti, hogy az adott fa önmagában, porzópár nélkül is képes a virág megtermékenyítésére, így akár egyetlen ültetett fa is gyümölcsöt hoz. Jó hír, hogy a népszerűbb gyümölcsfélék többsége öntermékeny, vagy legalábbis vannak megbízható öntermékeny fajtái.
Egyes öntermékeny fák képesek ugyan magukban is gyümölcsöt hozni, de porzó pár ültetésével a hozam jelentősen növelhető, ilyen például a roppant kedvelt Idared alma.
Az önmeddő fák magukban egészen biztosan nem hoznak gyümölcsöt, ezek mellé mindenképpen szükséges porzó példány telepítése, ilyen többek között a legtöbb kivi, de többféle meggy, őszibarack, cseresznye és mogyoró fajta is ide sorolható. Mindez azt jelenti, hogy gyümölcsfa választás előtt kiemelten fontos utánanézni a kiszemelt gyümölcsféle öntermékeny vagy önmeddő mivoltának.
Betegségekre, kártevőkre való fogékonyság
A második leggyakoribb kérdéskör a gondozási feladatokat, különösen a betegségekre, kártevőkre való fogékonyságot érinti. Le kell szögezni, hogy problémamentes, teljesen betegség-, és kártevőmentes gyümölcs nem létezik, de vannak olyan fajok, melyek az átlagnál könnyebben tarthatók.
Ilyen például a hazánkban sikerrel nevelhető, a mi klímánkhoz jól illeszkedő kivi, mely a távol-keletről származik, részben ezzel összefüggésben nálunk nem említhetők jellemző betegségei vagy kártevői.
Az almák, szilvák, kajszik közül érdemes a régi magyar fajtákat keresni, minél messzebbre nyúlik vissza egy fajta története, annál jobban alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, ezáltal jobban ellenáll a betegségeknek, kártevőknek.
Az almák közül az Egri piros, a Búzával érő, a Kecskeméti, a Pázmány alma, Sárga szépvirágú vagy az Éva sorolhatók ide, a szilvák tekintetében a Besztercei, a Veres szilva, a Penyigei vagy a Fecskeszilva említhető, a kajszibarackok közül a Budapest, a Gönci magyar vagy a Ceglédi arany fajták a legígéretesebbek. Ne maradjanak ki a körték sem, köztük a hagyományosabb, ezért ellenállóbb, könnyebben kezelhető fajták az Arabitka, az Árpávalérő, és a Nyári kármán.
A gyümölcsfa nevelés zavartalanságát, viszonylagos problémamentességét másféleképpen is elő lehet segíteni. Ahogy az embereknél, úgy a növényeknél is igaz, hogy az egészséges, jó kondícióban lévő szervezetet kevésbé sikeresen támadják a betegségek, ha pedig mégis, az ilyen szervezet hamarabb legyűri a kórt.
A gyümölcsfák jellemzően érzékenyebbek a betegségekre és kártevőkre, mint dísznövény társaik, ezért esetükben kiemelten fontos a jó általános állapot fenntartása. Ezt a megfelelő ültetési hely kijelölésével, a jó talajösszetétellel, a szabályos telepítési folyamattal, a földbe helyezést követő gyakori öntözéssel lehet megalapozni, a későbbiekben pedig lényeges lesz a fajtól függő, elvárt mértékű öntözés betartása, az időnkénti tápanyag utánpótlás, valamint fontosak az időszaki (tavaszi vagy őszi) lemosó permetezések.
A növények állapotát folyamatosan szemlézni kell, hogy a baktériumok, rovarok támadásait korán észrevegyük, és időben megkezdődhessen a kezelés.
A fentieknek megfelelően tehát nem szabad félni a gyümölcsneveléstől, az ellenállóbb fajták választásával, és az ápolási teendők elvégzésével jó esély mutatkozik a zökkenőmentes termesztéshez. A bátortalanabb kezdőknek vannak még egyéb lehetőségeik is!
Törpe fajták, ellenálló oltványok
Az egyik a törpe fajták választása. Ezek dézsában nevelhető, balkonon, teraszon is tartható, általában legfeljebb két méter magas mini fák, melyek ugyanúgy ízletes (de értelemszerűen kevesebb) termést nevelnek, mint nagy, kerti társaik. Mivel ládában vagy edényben növekednek, így nem támadják őket a kerti talajban élő kártevők, és az egyéb betegségekre is kevésbé lesznek fogékonyak elszigeteltségük okán.
A másik opció az ellenálló oltványok beszerzése, lehetőleg több éves előnevelt csemete formájában. Ezek a már gyakran termőre fordult, 4-6 éves fák túl vannak a gyermekkorukon, a kertészetben, faiskolában szakszerű ápolásban részesültek, így a kertbe már ellenálló, fiatal felnőtt növényként kerülnek!
Gyümölcstermők széles választékát találod Megyeri Szabolcs kertészetében ide kattintva!
Képek forrása: Pixabay.com
Hirdetés (X)