Szerző: A gólyaorr (Geranium) növénynemzetségbe 400-nál is több faj tartozik, melyek között évelő, egynyári és kétéves fajokat is találunk. Főként a Föld mérsékelt égövének lakói, de a trópusi hegyvidékeken is előfordulnak. Jellemző előfordulási területük a Földközi-tenger vidékének keleti része. Számos gólyaorr faj ismert és kedvelt dísznövény, cikkünkben ezeket a fajokat mutatjuk be képpel és gondozási tudnivalóikkal együtt.
Az illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum) gondozása
Kép forrása: Geograph.org.uk / Szerző: Jonathan Billinger / Licence: CC BY-SA 2.0
Az illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum) alacsonyra növő évelő dísznövény, melyet nagyobb növények árnyékába vagy talajtakaróként is ültethetünk. Erősen tagolt levelei és kisméretű, fehér, rózsaszín és világos lila virágai vannak, melyek április végétől egészen nyár elejéig nyílnak.
A gondozása egyszerű, igénytelennek mondható dísznövény. Mivel jó az árnyéktűrő képessége, nagyobb növények árnyékolta helyekre is ültethetjük. Világos helyen is szépen fejlődik.
A szárazságot is jól tűri, mert alacsony vízigényű növény, nem szükséges öntözni. Gombás megbetegedések károsíthatják, ettől függetlenül kifejezetten ellenálló növény. Szaporítani tőosztással vagy hajtásról lehet.
A piros gólyaorr (Geranium sanguineum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens
A piros gólyaorr (Geranium sanguineum) bokrosodó, közepes méretű, laza habitusú évelő növény. Főleg talajtakaróként, illetve sziklakertekben és virágágyásokban találkozhatunk vele, de kerti utak szegélyeként is használják.
Aromás illatú, szőrös, tenyeresen szeldelt, ősszel vörös árnyalatúra színeződő levelei és ciklámen színű, fehér vagy halványrózsaszín virágai vannak, melyek vékony virágszárakon fejlődnek, tavasszal és nyár elején nyílnak.
A gondozása egyszerű, legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket kedveli. Talaj kiválasztásánál a jó vízáteresztő képesség a leglényegesebb szempont. A vízigénye átlagos, rendszeres, mérsékelt öntözést igényel, ha azt szeretnénk, hogy szépen fejlődjön, de a szárazabb időszakokban mindenképp öntözésre szorul.
A betegségek tekintetében ellenálló. Kártevők közül a vincellérbogár lárvája megtámadhatja. Ez a lárva jellemzően a gyökereket támadja, ami a növény fejlődésének lassulásával jár. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással és magról is megtehetjük.
A pompás gólyaorr (Geranium x magnificum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун)
A pompás gólyaorr (Geranium x magnificum) közepes méretű, bokrosan növő, évelő növény. Főként kerti utak szegélyeként, illetve nagyobb fák alá, csoportosan ültetve találkozhatunk vele.
Molyhos felületű, közép zöld árnyalatú, ősszel bíbor színű, mélyen karéjos levelei, és kékeslila színű, erezett szirmú virágai vannak, melyek májusban és júniusban nyílnak.
Legjobban a félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztésű talajt kedveli. A vízigénye átlagosnak mondható, a földje legyen mindig kissé nedves. Az elhervadt virágokat célszerű mindig eltávolítani, így folyamatos virágzásra ösztökélhetjük.
Jellemző betegségei a lisztharmat és a peronoszpóra, kártevők közül a takácsatkák, illetve a házas és házatlan csigák is megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással tehetjük meg.
A hamuszürke gólyaorr (Geranium cinereum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ghislain118
A hamuszürke gólyaorr (Geranium cinereum) két fajtája, a Geranium cinereum ‘Ballerina’ és a Geranium cinereum ‘Laurence Flatman’ a leggyakoribb a kertészetekben, nagyon jó talajtakaró növény, de sziklakertekbe, illetve évelőágyások előterébe is ültethető.
Egy alacsonyra növő, terjedő tövű növényről van szó, melynek tenyeresen osztott levelei, és sötét közepű, lilás-rózsaszín árnyalatú virágai vannak, melyek tavasz végén és nyár elején nyílnak.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket, és a jó vízelvezető képességű, sovány, humuszban szegény talajokat szereti.
A dalmát gólyaorr (Geranium dalmaticum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ghislain118
A dalmát gólyaorr (Geranium dalmaticum) a Balkán-félsziget sziklás lejtőin őshonos, alacsony növésű, évelő növény. Főleg sziklakertekbe vagy kavicsos ágyásokba ültetik, de kerti utak szegélyeként is használják.
Tömött párnát alkotó levelei, és hosszú porzós, fehér vagy rózsaszín virágai vannak, melyek levelek fölé magasodó száron találhatóak, és június-július környékén nyílnak. A lepkék és a méhek nagyon kedvelik. A gondozása egyszerű, jól tűri a fagyot és a szárasságot is.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket kedveli. Az ültető közege bármilyen, jó vízáteresztésű, laza szerkezetű talaj lehet. Bár a szárasságot eltűri, rendszeres, mérsékelt öntözéssel fejlődik igazán szépen.
Indáinak köszönhetően magától is könnyen elszaporodik, ugyanakkor, ha magunk szeretnénk szaporítani, tőosztással vagy dugványozással tehetjük meg.
A fodros gólyaorr (Geranium phaeum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem
A fodros gólyaorr (Geranium phaeum) talajtakaróként, illetve sziklakerti növényként ismert, de ültetik ligetes kertrészekbe vagy rézsűk aljába is. Közepesre növő, könnyen terjedő, évelő növény.
Tenyeresen osztott, karéjosan szabdalt levelei és sötétbíbor vagy fehér színű virágai vannak, melyek várhatóan májustól nyílnak. Legjobban az árnyékos vagy félárnyékos helyeket, és a humuszban gazdag, kissé neves, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli.
A nyári időszakban megeshet, hogy a levélzete megritkul, ez főleg a nagy melegekben fordulhat elő. Ha visszavágjuk kicsit a levélzetét, ösztönözhetjük, hogy új leveleket neveljen.
A peronoszpóra, lisztharmat, levélfoltosodás és mozaikvírus is megtámadhatja, a kártevők közül a meztelen csigák veszélyeztetik. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással és magról is megtehetjük.
A himalájai gólyaorr (Geranium himalayense) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz
A himalájai gólyaorr, más néven nagyvirágú gólyaorr (Geranium himalayense) Közép-Ázsia hegyvidéki területeiről származó, közepes méretűre növő, évelő növény. Főként talajtakaró növényként, illetve fák alá vagy rézsűkbe ültetve találkozhatunk vele.
Erősen szeldelt, erezett zöld színű, sűrű levélzetet alkotó levelei vannak, melyek sárgás vagy vöröses árnyalatba váltanak az őszi időszakban. A virágai kékeslila színűek, fajtától függően simák vagy teltek, május-június környékén nyílnak, de megeshet, hogy még nyár végén is hoz virágot.
Szinte bárhova ültethetjük, lehet napos, világos, félárnyékos és árnyékos hely is, ugyanakkor jó, ha tudjuk, hogy árnyékos helyen kevesebb virágra számíthatunk. A szárazságot jól tűri, érdemes lazább szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajt választani a számára.
Új hatások nevelésére ösztönözhetjük, ha virágzás után egy kicsit visszametsszük. A lisztharmat és a peronoszpóra is megtámadhatja, illetve a takácsatkák is kárt tehetnek benne a száraz és forró nyári időszakban. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással tehetjük meg.
Az angol gólyaorr (Geranium x cantabrigiense) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ghislain118
Az angol gólyaorr (Geranium x cantabrigiense) két gólyaorr faj, a dalmát gólyaorr (Geranium dalmaticum) és az illatos gólyaorr (Geranium machorrizum) keresztezéséből jött létre, alacsonyra növő, évelő növény. Általában sziklakertekbe vagy virágágyásokba ültetik, de árnyékos helyeken talajtakaróként is használják.
Szeldelt levelei és fehér, vagy rózsaszín árnyalatokban játszó virágai vannak, melyek tavasszal és nyáron nyílnak. Bármilyen helyre ültethetjük, legyen szó akár napos, akár árnyékos területről, mindenhol jól érzi magát, bár a világosabb helyeken fejlődik a legszebben.
Ha napos helyre ültetjük, rendszeres öntözésre van szüksége, árnyékos helyeken erre nincs szükség, mert alapvetően szárazságtűrő növény. A pangó vizet és a kötött talajt nem kedveli. Talaj tekintetében egyéb szempontból nem válogatós, bármilyen ültető közegben szépen megél.
Kártevők és betegségek tekintetében nagyon ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, tavasszal és ősszel tőosztással tehetjük meg.
Az örmény gólyaorr (Geranium psilostemon) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Frank Vincentz
Az örmény gólyaorr (Geranium psilostemon) bokrosan növő, közepes-magas termetű, évelő növény. Általában természetesen hatású kertekben találkozhatunk vele.
Levelei dús levélzetet alkotnak, erősen szeldeltek, élénkzöld színűek, ősszel bíbor színűre váltanak. Virágai sötét közepűek, élénk rózsaszín árnyalatúak, általában a nyár első felében nyílnak.
Legjobban a napos, világos, vagy félárnyékos helyeket, és a jó vízáteresztésű, tápanyag dús talajt kedveli, de átlagos talajban vagy árnyékos helyeken is megél. A vízigénye átlagos, rendszeres, mérsékelt öntözésre van szüksége.
Mivel hajlamos bokrosodni, főleg, ha a talaj nagyon gazdag tápanyagokban, nem célszerű túl sűrűn ültetni. Magas változataira jellemző, hogy felnyurgulhatnak, ezen visszavágással segíthetünk. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással tehetjük meg.
Képek forrása: Pixabay.com; Geograph.org.uk / Szerző: Jonathan Billinger / Licence: CC BY-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун); Wikipédia / Szerző: Ghislain118; Wikipédia / Szerző: Ghislain118; Wikipédia / Szerző: Meneerke bloem; Wikipédia / Szerző: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz; Wikipédia / Szerző: Frank Vincentz; Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens; Wikipédia / Szerző: Ghislain118
