Szerző: A Gypsophila növénynemzetségbe száznál is több egynyári és évelő fajt sorolunk, melyek közül több is ismert és kedvelt dísznövény. A buglyos fátyolvirág, rezgő néven is ismert, ezzel gyakran találkozhatunk a virágcsokrokban is. Cikkünkben a leggyakoribb fátyolvirág fajokat mutatjuk be képpel és gondozási tudnivalókkal együtt.
A buglyos fátyolvirág, rezgő (Gypsophila paniculata) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Thayne Tuason / Licence: CC BY-NC 2.0
A buglyos fátyolvirág, más néven rezgő (Gypsophila paniculata) a virágkötészet kedvelt alapanyaga, elsősorban szárított formában. Szappanvirágnak is nevezik, magasra növő, évelő növény. Légies megjelenésével virágágyásokban is szépen mutat. Virágai fehérek, nyáron nyílnak.
Legjobban a napos, világos helyeket kedveli. Talajok közül a meszes, homokos, jó vízáteresztésű talajokat szereti legjobban, de száraz, rossz minőségű talajban is jól megél. Mivel a gyökerei mélyen lenyúlnak a talajba, az átültetést nem viseli túl jól.
Ha másodvirágzásra szeretnénk ösztönözni, az elvirágzás után vágjuk vissza. Betegségek közül a gyökérrothadás megtámadhatja, ha túlságosan kötött talajba ültetjük, ami télen nem vezeti el a nedvességet.
Szürkerothadás is előfordulhat, viszont a kártevőkkel szemben nagyon ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, magról tehetjük meg.
A havasi fátyolvirág (Gypsophila repens) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ghislain118
A havasi fátyolvirág (Gypsophila repens) sziklakertek, köves terek, kőfalak, illetve rézsűk népszerű növénye. Alacsonyra növő, évelő növény, mely párnásan elterülve nő. Tojásdad, keskeny kékeszöld árnyalatú levelei és fehér vagy rózsaszín színű, apró, nagy tömegben nyíló virágai vannak, melyek április végén, illetve május elején nyílnak.
Legjobban a napos, virágos helyeket kedveli. Lehetőleg mélyrétegű, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük, ugyanakkor a köves vagy homokos talajban is szépen megél. A szárazságot jól tolerálja.
Ha visszavágjuk, másodvirágzásra is ösztönözhetjük. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással vagy tőosztással tehetjük meg.
A rózsás fátyolvirág (Gypsophila ‘Rosenschleier’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Gustaf Eriksson
A rózsás fátyolvirág (Gypsophila ‘Rosenschleier’) a buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata) és a havasi fátyolvirág (Gypsophila repens) keresztezésének köszönhetően jött létre, közepes termetű, bokrosodó, kompakt évelő növény.
Sziklakertekben és virágágyásokban is találkozhatunk vele. Hosszúkás, fakózöld színű levelei és halvány rózsaszín árnyalatú, telt virágai vannak, melyek a nyár második felében és szeptemberben nyílnak.
Legjobban a napos, világos helyeket szereti. Az ültető közege legyen laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, kémhatás tekintetében pedig semleges vagy lúgos. A szárazságot jól tűri.
Ha visszavágjuk, másodvirágzásra is ösztönözhetjük. Ha szaporítani szeretnénk, a gyökérzet osztásával tudjuk a legegyszerűbben.
A fátyolvirág vagy dercefű (Gypsophila cerastioides) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ghislain118
A fátyolvirág, más néven dercefű (Gypsophila cerastioides) elterülve növő, szőnyeget alkotó növény. Sziklakertek kedvelt növénye. Kicsi, kerekded, üde zöld színű levelei, és fehér színű, laza összetett, kettős bogba rendeződő virágai vannak, melyek tavasz végén és nyár elején nyílnak. Legjobban a napos, világos helyeket kedveli, talaj tekintetében az átlagos, kerti talaj is tökéletes a számára. Sziklakertbe, kőedénybe is ültethetjük.
Képek forrása: Pixabay.com; Flickr / Szerző: Thayne Tuason / Licence: CC BY-NC 2.0; Wikipédia / Szerző: Ghislain118; Wikipédia / Szerző: Gustaf Eriksson; Wikipédia / Szerző: Ghislain118
