Szerző: Az évelő őszirózsa (Aster) növénynemzetségbe, mintegy 200, alacsony, középmagas, vagy magas termetű évelő faj sorolható, melyek élénk színű virágaikkal jellemzően a nyár második felében, valamint ősszel díszítenek. Számos évelő őszirózsa faj kedvelt és ismert dísznövény hazánkban is, a továbbiakban ezeket mutatjuk be részletesen.
A csillagőszirózsa (Aster amellus) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: C T Johansson
A csillagőszirózsa (Aster amellus) Európa-szerte elterjedt, de Ázsia egyes részein is őshonos. Az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, Magyarországon védett növényfajnak minősül.
Bokros növekedéséről, sötétzöld színű hosszúkás leveleiről, 50 cm körüli maximális magasságáról, valamint a lehengerlően gyönyörű, sárga közepű, liláskék virágairól ismerhető fel.
A csillagőszirózsa egy további előnyös tulajdonsága a szépsége mellett, hogy nem igényel sok törődést. A lisztharmatra, illetve a kártevőkre azonban nem árt figyelmet fordítanunk. Napos, világos környezetben és jó vízáteresztő, semleges vagy meszes talajban fejlődik a legszebben.
Szárazságtűrő növény, azonban meghálálja az alkalmi öntözést. A virágzás befejeztével, célszerű visszavágni.
A legegyszerűbben úgy ösztönözhetjük növekedésre és megújulásra, ha legalább 3 évente ifjítjuk. Ezt tőosztással tehetjük meg, mely a csillagőszirózsa egyik legnépszerűbb szaporítási módja a dugványozás mellett.
A törpe őszirózsa (Aster dumosus) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A törpe őszirózsa (Aster dumosus) megannyi különböző színben pompázó fajtáját megtalálhatjuk a kertészetek kínálatában, a hobbi kertészek körében is nagy népszerűségnek örvend. A gazdagon elágazó évelő növényt 40 cm-es maximális magasság és bokros növekedés jellemzi.
Könnyedén felismerhető a hosszúkás formájú, lándzsás, zöld színű leveleiről, melyek ép szélűek, valamint a nyár végétől egészen októberig díszítő, sárga közepű virágairól.
Ha ősszel is ámulatba ejtő virágokban szeretnénk gyönyörködni, vásároljunk néhány tövet és ültessük el őket csoportosan, évelő ágyásba, vagy, akár a sziklakertbe.
Legelterjedtebb fajtái a következők: Aster dumosus ‘Blue Lapis’, Aster dumosus ‘Rubin’, Aster dumosus ‘Lady in Blue’, Aster dumosus ‘Micurka’, Aster dumosus ‘Purple Diamond’, Aster dumosus ‘Saphir’.
Napos, meleg fekvésben és humuszban gazdag, jó vízelvezető képességű talajban fejlődik a legszebben. Öntözzük gyakran, ezáltal elkerülhetjük a lisztharmat megjelenését, mely túlságosan száraz környezetben megtámadhatja.
A havasi őszirózsa (Aster alpinus) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
Az alpesi őszirózsa vagy havasi gerebcsin néven is ismert havasi őszirózsa (Aster alpinus) egy közkedvelt évelő növény, mely Európa hegyvidékeiben őshonos, a sziklás lejtők, sziklagyepek lakója. Kompakt növekedés és alacsony termet jellemzi.
Származási helyéből adódóan, rendkívül jól mutat sziklakertbe ültetve, de évelő ágyásokban is rendkívül mutatós.
A tőlevélrózsát alkotó, hosszúkás, lándzsás leveleinél, csupán a felfelé álló szárak végén található fehér, kékeslila és rózsaszín árnyalatokban tündöklő virágai nyújtanak különlegesebb látványt.
Gondozása egyszerű. Azonban azt fontos tudni, hogy az alpesi őszirózsa fényigényes növény, mely világos, ugyanakkor nem túl meleg környezetben fejlődik a legszebben. A jó vízáteresztő képességű, átlagos talajt kedveli. Bár jól tűri az ideiglenes szárazságot, öntözzük rendszeresen, de mértékkel.
Jellemző kártevői a csigák és meztelen csigák, betegségek közül a lisztharmat, illetve a szürkerothadás károsíthatja. Szaporítása magról és tavaszi tőosztással egyaránt lehetséges.
A mirigyes őszirózsa (Symphyotrichum novae-angliae; Aster novae-angliae) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Tom Potterfield / Licence: CC BY-NC-SA 2.0
A mirigyes őszirózsa (Symphyotrichum novae-angliae; Aster novae-angliae) egy bokros növekedésű, magas termetű évelő növény, melynek hazája Észak-Amerika.
Lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban játszó virágai nyáron, illetve ősszel díszítik kertünket, pillangó és méhcsalogatók. A virágok egyik jellemzője, hogy közepük sárga színű. A növény szára szőrős, lándzsás rövid levelei pedig érdes tapintásúak.
Betegségek közül, a lisztharmattal gyűlhet meg a bajunk főleg, ha rossz légjárású helyre ültetjük. Ezért ügyeljünk rá, hogy jól szellőző napos, világos helyet válasszunk helyéül, és jó vízáteresztő képességű, tápanyagdús talajba ültessük.
Magassága miatt, támasztékra lehet szüksége szeles területeken. Vízigényét rendszeres, de mértékletes öntözéssel elégíthetjük ki. Amennyiben szép, bokros formát szeretnénk elérni, csípjük vissza picit nyár elején. Akárcsak megfiatalítását, úgy szaporítását is tőosztással célszerű végezni.
A kopasz őszirózsa (Symphyotrichum novi-belgii korábban Aster novi-belgii) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Rob Young
A kopasz őszirózsa (Symphyotrichum novi-belgii korábban Aster novi-belgii) egy közkedvelt évelő dísznövény, melynek számos fajtáját különböztethetjük meg. Az egyes fajták közötti különbséget rendszerint azok termete jelenti, így vásárolhatunk magas vagy alacsonyabb, kompakt növényeket is.
Az utóbbiak jó választást jelentenek balkonládába is, de természetesen a virágágyást is díszíthetjük velük, ahogy a magasabb őszirózsákkal is.
A kopasz őszirózsát élénk színekben pompázó (lila, kékeslila, rózsaszín) szimpla és félig telt virágok jellemzik, melyek a margaréta virágaihoz hasonlítanak. Vonzzák a hasznos rovarokat, ráadásul július környékétől, egészen késő őszig gyönyörködhetünk bennük.
Az optimális fejlődés érdekében tápanyagdús, enyhén nyirkos talajról, jól szellőző, napos vagy világos helyről érdemes gondoskodnunk.
Ne feledjük azt sem, mekkora jelentősége van a jó légáramlásnak a növény esetében. Ellenkező esetben, hamar felütheti fejét a lisztharmat. További lehetséges betegségei közé a peronoszpórás fertőzés, valamint a verticilliumos hervadás sorolható. Akárcsak megfiatalítását, úgy szaporítását is tőosztással célszerű végezni.
A réti gerebcsin (Galatella sedifolia; Aster sedifolius) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Christian Ferrer
A réti gerebcsin (Galatella sedifolia; Aster sedifolius) réti őszirózsaként, vagy éppen pettyegetett őszirózsa néven is ismert. Bokros növekedésű közepes termetű évelő növény. Természetes előfordulási helyei között Magyarország is szerepel, hazánkban védett növényként tartjuk számon.
Keskeny, pontozott levelek és a nyár második felében nyíló, lila virágok jellemzik, melyek egészen az ősz végéig (pontosabban az első fagyokig) díszítenek. Kiváló választást jelent vadvirágos, természetes hatású kertek díszítésére.
Nem túl igényes növény, jól tűri a szárazságot. Ahhoz, hogy felnyurgulását megelőzzük, ültetési helyéül napos, világos helyet válasszunk, átlagos talajba ültessük. Ha árnyékosabb helyre, vagy tápanyagdús talajba ültetjük, érdemes támasztékról gondoskodni, hogy ne törjön el a szára.
Betegségek, kártevők ellen nincs szükség védekezésre. Kora nyáron célszerű visszacsípni a hajtásait, ezáltal szebb, bokrosabb formát érhetünk el. Szaporítása magról és tőosztással egyaránt történhet.
A fokföldi kékmargitvirág (Felicia amelloides) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Krzysztof Golik
A fokföldi kékmargitvirág (Felicia amelloides) egy Dél-Afrikából származó, örökzöld félcserje, melyet bokros növekedés jellemez. Hazájában az 1 méteres maximális magasságot is elérheti, Magyarországon csupán közepes termetűre nő meg.
Fagyérzékenységére való tekintettel rendszerint egynyári növényként neveljük, azonban hűvös, világos helyen átteleltethető.
A szárak végén elhelyezkedő világoskék virágai a margaréta virágaihoz hasonlítanak. Május környékétől, egészen az ősz végéig gyönyörködhetünk bennük. Lándzsa alakú levelei érdes tapintásúak, lehetnek zöld és fehértarka színűek is.
Habár félárnyékban is megél, napos vagy világos fekvésben érzi magát a legjobban. Laza szerkezetű, tápanyagdús, lehetőleg homokos talajba ültessük.
Vízigényét rendszeres, de mértékletes öntözéssel elégíthetjük ki. A gyökérrothadás és más problémák elkerülése végett, óvakodjunk a pangó víztől!
Kis odafigyeléssel, hosszabb virágzásra ösztönözhetjük, ehhez nincs más dolgunk, csupán rendszeresen eltávolítani az elhervadt virágokat. A fokföldi kékmargitvirágot jellemzően elkerülik a betegségek, kártevők közül a levéltetvek és viaszos pajzstetvek megjelenésére azonban számítanunk.
Szaporítása magvetéssel és dugványozással történhet. Pár évente gondoskodjunk megfiatalításáról is, melyet szintén tőosztással végezhetünk.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: C T Johansson; Flickr / Szerző: Tom Potterfield / Licence: CC BY-NC-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: Rob Young; Wikipédia / Szerző: Christian Ferrer; Wikipédia / Szerző: Krzysztof Golik
