Szerző: Hogyan kell a tél végén életre kelteni a népszerű díszfüveket? Akinek pedig még nincs ilyen növénye, most megismerhet párat közülük!
A díszfüvek egyre több kertben hódítanak, aminek fő oka, hogy a virágos évelők és a díszfák közötti szegmensben kínálnak izgalmas, látványos alternatívát a kertészkedőknek.
A díszfüvek nagyobbak, dominánsabbak, mint a megszokott díszágyási virágok, méretükben és habitusukban inkább a cserjefélékhez hasonlítanak, de azoknál szellősebbek, jobban alkalmasak szoliternövénynek, és általában magasabb esztétikai értékűek is.
A díszfáknál pedig kompaktabb mérettel bírnak, magasságuk megfelelő fajválasztással könnyen személyre szabható, vagyis a kert adottságaihoz illeszthető.
A díszfüvek mellett szól az is, hogy roppant tetszetős megjelenésük mellett igazán kevés ápolási feladatot kívánnak, így bátortalanabb, kezdő kertészkedőknek is jó választások. Az év első szakaszában esedékes két jellemző teendő, a kibontás és a metszés.
A kibontás persze akkor lehetséges, ha ősszel nem maradt el az összekötözés, utóbbira azért van szükség, hogy a téli hidegben a növény tövéhez jutó hólé, csapadék megfagyva nehogy károkat okozzon.
A díszfüvek többsége teljesen télálló, azonban arra ügyelni kell, hogy a tövük ne fagyjon el a földközeli részeken. A kötözés során a hajtásokat jó szorosan és stabilan össze kell szorítani és egy vastagabb kötéllel, erős szalaggal rögzíteni. A kibontás februártól esedékes, értelemszerűen mikor a visszatérő hajnali fagyok már múlni látszanak.
Maga a kibontás ténylegesen csak a kötél elvágását jelenti és tulajdonképpen egy percnyi munka. A közelgő tavasz azonban egyúttal az év eleji metszést is szükségessé teszi, enélkül a díszfű nem újul meg, hanem elburjánzott, száraktól zsúfolt, megcsúnyult növény lesz.
A metszés idejét a díszfű jelzi nekünk, mikor alulról elindulnak az első zöld szárkezdemények, már nyúlhatunk is az ollóért.
Díszfüvek széles választéka rendelhető Megyeri Szabolcs kertészetéből
A visszavágás nem bonyolult művelet, a talaj szintjétől számítva 15-30 centiméteres magasságban szükséges elvágni a szárakat, mégpedig azok hossztengelyére merőleges, egyenes metszésekkel.
Egyes leírások azt tanácsolják, hogy kúp alakú vágást alkalmazzunk, ez esetben a külső peremen lévő szárakat alacsonyabbra, befelé haladva pedig azokat magasabbra hagyjuk. Ez azonban nem csak felesleges, de a növénynek sem kedvező, így nyugodtan metsszünk egy vízszintes, egyenes vonal mentén.
Nem kell félni a radikális visszavágástól, nem okozunk gondot a növénynek a szinte tarvágással, sőt, szüksége van erre, hogy erőteljes fejlődésnek indulhasson.
A túlságosan sűrűvé váló, áttekinthetetlen hajtásrengeteggel rendelkező díszfüveket kora tavasszal óvatos kiásás után a gyökérzet 2-3 részre bontásával és szétszedésével lehet felszabadítani, a szétszedett részeket pedig újra el lehet ültetni, most már egymástól távolabb, vagy akár el is ajándékozható a felesleges rész.
Ez a folyamat tulajdonképpen a tőosztás, ami egy bevált szaporítási mód, a díszfüvek esetében azonban azért is hasznos, mert így a bedúsult, már nem túl mutatós példányokat hatékonyan meg lehet újítani, illetve a túl nagyra terjeszkedett darabokat kordában lehet tartani.
A díszfüvek közül a legnépszerűbbek a pampafű és a tollborzfű, de választhatunk árvalányhajat, tarka sást, újzélandi liliomot, préri zsinegfüvet, zebranádat, csenkeszt, horogfüvet, vagy tarka pálmaliliomot.
A díszfüvek többsége helyigényes, a kert központi, nyílt területére való növény, de léteznek kisebb méretű fajok is, melyek díszágyásokban, kerti út mentén is helyet kaphatnak.
A díszfüvek kiválóan alkalmasak utcafronti növénynek is, amennyiben van elegendő hely a számukra. A legtöbb díszfű különböző színváltozatokban is elérhető, így jó kombinációval csodás, egyedi színharmóniákat hozhatunk létre a kertben!
Kép forrása: Pixabay.com
