Díszfű

A dísznövényekről gondolkodva általában három jól elkülöníthető kategória jelenik meg lelki szemeink előtt, ezek az ágyási virágok, a cserjefélék, és a fák.

A felosztásban nincs is hiba, hiszen a kerti dísznövények döntő többsége valóban ezek közül kerül ki, azonban van még egy (ugyan jóval szűkebb) de mind felhasználhatóságban, mind dekorációs értékben kiemelkedő csoport, ez pedig nem más, mint a díszfüvek köre.

A díszfüvek közel sem ismeretlenek, ám ritkábban alkalmazottak, így nem haszontalan velük nagy vonalakban megismerkedni, hiszen változatos lehetőségeket kínálnak minden kertbe!

Mik azok a díszfüvek?

A díszfüvek a pázsitfűfélék nemzetségébe tartoznak, összesen közel 9000 fajt különböztetünk meg, hatalmas növénycsoportról van tehát szó, ami egyben azt is jelenti, hogy megjelenésükben roppant változatosak, mind a méretet, mind a formákat, színeket, virágzatot tekintve.

A díszfüvek általánosságban nagy tűrőképességű, ellenálló növények, melyek szélsőséges időjárási viszonyok mellett is megtalálhatóak szinte minden kontinensen.

Nevelésük jellemzően nem jelent nagy kihívást, környezeti igényeik nem magasak. A díszfüvek többsége évelő növény, de akadnak közöttük kisebb számban egynyári típusok is.

Hogy néznek ki?

Az elnevezés nem véletlen, a legtöbb díszfű külalakjában visszaköszönnek a fűszerű vonások, vagyis sok, sudár szálból álló növények, melyek gyakran feltűnő virágzattal rendelkeznek.

Jellemzően kör alaprajzú fészekből indulnak a hajtások, melyek vagy felfelé törnek, vagy kecsesen oldalra, esetleg lefelé hajtanak. A virágukat a legtöbb esetben a hajtáscsúcson hozzák, így a díszfüvek virágzása mindig látványos és extravagáns.

A virágzat sem szokványos, a leggyakoribb a fürtös, bugás virágzat, mely fajtól függően akár 20-50 centiméteres is lehet! Léteznek kisebb, 2-3 arasznyi magas típusok és domináns, akár 4-5 méterre cseperedő változatok is, de a legtöbb kompakt méretű, kis kertekben is elférnek.

Mire használhatóak?

Díszfű

Kép forrása: Freepik.com

A nagyobb díszfüvek elsősorban szoliternövények, vagyis önállóan díszítenek, hangsúlyos elemei a kert fókuszponti területeinek. Ültethetők utcafrontra is, például a bejáratot szegélyezve.

A kinti telepítés mellett szól, hogy dekorációs értékük a díszfákénál általában magasabb, de azokkal ellentétben nem nőnek túl nagyra, zavaróra. A közepes nagyságú díszfüvek kerülhetnek a kerítés mellé szokatlan sövényként, társíthatóak kisebb méretű, színben és formában hozzájuk illő virágos dísznövényekkel, vagy éppen betelepíthetők a nagyobb díszágyások központi részeire.

Az alacsony fajok szegélynövényként, jelzésértékű térhatárolóként válhatnak a hasznunkra, de ládába, nagyobb edénybe költöztetve a teraszt vagy a balkont is dekorálhatják.

Hogyan kell gondozni őket?

A legtöbb díszfű nem támaszt nagyobb igényeket, az átlagos, szélsőségektől (köves, agyagos, erősen homokos) mentes talajokban szépen fejlődnek. Vízigényük nem kimagasló, a nagy méret és a buja virágzás miatt azonban igénylik a tápanyagdús közeget, illetve a tápanyagok időnkénti pótlását.

A díszfüvek döntő többsége két fontos ápolási feladatot kíván csupán. Az egyik az ősz végi összekötözés, amivel a tél ártalmaitól, a fagykároktól óvhatjuk meg a növényt. Egy vastag szalagot használva egyszerűen kössük össze több helyen, szorosan a hajtásokat, és kész is vagyunk.

A másik teendő a tavaszi metszés. A tél elmúltával a kötést vegyük le, és a hajtásokat 20-30 magasságban vágjuk el. Az ijesztőnek tűnő radikális vágás nem árt a növénynek, ellenkezőleg, megújulásra, új hajtások nevelésére sarkallja.

Végül pedig a legizgalmasabb díszfüvek közül egy néhány: pampafű, vattacukorfű, mexikói árvalányhaj, molnárpántlika, deres csenkesz, zabfű, nádtippan, zebrafű, atlasz csenkesz, tarka sás, tollborzfű, magas kékperje, pálmalevelű sás, szálkafű, óriás árvalányhaj.

Képek forrása: Freepik.com

Friss cikkek innen:Otthon, kert

Comments are closed.