Szerző: Az évelő és egynyári fajokban egyaránt gazdag díszfüvek praktikus megoldást kínálnak kertünk megszépítésére. Számos különböző méretű díszfű közül választhatunk, melyek önmagukban, szoliterként vagy más növényekkel társítva is kiválóan mutatnak.
Nagyszerűen alkalmazhatjuk őket az üres felületek kitöltésére, útszegélyezésre, térelválasztásra, sőt, még az élénk színű virágok ellensúlyozására is vegyes virágágyásokban. Cikkünkben a legismertebb díszfüveket mutatjuk be részletesen.
Tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Eggmoon
A tollborzfű (Pennisetum alopecuroides) – mely lámpatisztítófű vagy szökőkútfű néven is elterjedt – egy dekoratív dísznövény. Teljes magassága legfeljebb 1 méter lehet.
Mi az, ami az egyik legnépszerűbb díszfűvé avanzsálja? Henger alakú, világosbarna és bordó színű bugái, valamint egyszerű gondozása felelősek azért, hogy a tollborzfű ekkora népszerűségnek örvend. A jellegzetes, lágy tapintású virágok látványát már közvetlenül a nyár végétől élvezhetjük.
Vékony, sötétzöld levelei olykor lilás árnyalatot is ölthetnek, ám az ősz beálltával sárgás-barna színűvé változnak. Esetében egy olyan dísznövényről beszélünk, melynek helyigénye nagy, ezért az ültetés során kiemelt figyelmet kell fordítanunk az ültetési távolságra.
A tollborzfű igénye átlagos, ráadásul rendkívül kevés gondozást igényel. Napsütötte vagy félárnyékos környezetben egyaránt jól érzi magát. Talajok tekintetében nem válogat, csupán arra kell figyelnünk, hogy jó vízáteresztő képességű talajba ültessük.
Öntözését tekintve legyünk mértéktartók, a növény vízigénye átlagos. Továbbá enyhén fagyérzékeny, ezért gondoskodnunk kell téli takarásáról.
A tavasz beköszöntével bátran visszavághatjuk, ez kifejezetten a hasznára válik. Sőt, legalább 5 évente egy átfogó ritkítást is célszerű elvégezni. Szaporítása magvetéssel, valamint tőosztással történhet.
Csinos árvalányhaj (Stipa tenuissima) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: RASSIL / Licence: CC BY-SA 2.0
A csinos árvalányhaj (Stipa tenuissima) egy átlagosan 50-70 cm magasra növő, évelő díszfű. Argentínában, Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati területein őshonos. Légies jellegéből adódóan kiváltképp alkalmas a virágágyás lazítására. Az igazán pompás látvány érdekében, célszerű csoportosan ültetni.
A zöldessárga levelek mellett elbűvölő, krém fehér színű, bugás virágzat jellemzi. Utóbbiak egész nyáron át folyamatosan nyílnak és nagyon szép látványt nyújtanak, ahogy a legkisebb szellő is mozgatja őket.
Ültetése előtt vegyük figyelembe, hogy a csinos árvalányhaj a meleg, napsütötte, vagy világos helyeket kedveli, valamint a laza szerkezetű, homokos, kavicsos talajokat. Nevelése nem bonyolult, vízigénye bár nem túl nagy, de meghálálja az öntözést.
Enyhén fagyérzékeny növény, ezért szükségszerű a téli takarása. Ellenálló képessége magas a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Szaporítani tőosztással lehet a legegyszerűbben.
Közepes rezgőfű (Briza media) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A közepes rezgőfű (Briza media) egy könnyed bokrot alkotó évelő díszfű. Termete alacsony. Fűszálszerű, finom textúrájú, világoszöld levelei vékonyak. De mitől is olyan vonzó?
Világosbarna, krém fehér színű, lefelé hajló kalászaiban tavasztól gyönyörködhetünk. Kiváló választás csoportosan ültetve, angolkertekbe és évelőágyakba.
A közepes rezgőfű igényei átlagosak, gondozása gyakorlatilag kimerül az öntözésben. Világos, vagy félárnyékos helyre, sovány, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük.
Örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Matt Lavin
Az örökzöld zabfű (Helictotrichon sempervirens) a mediterrán vidékeken őshonos díszfű, mely nagyszerű választást jelent, ha szeretnénk változatosabbá tenni kertünket. Átlagosan 50 cm magas, azonban a virágszáraival együtt, akár az egy métert is meghaladhatja.
Jellegzetes kékes színű levelei hegyesek, vékonyak és lefelé meredeznek. Virágaira a nyár első felétől kezdődően számíthatunk. Bokros fejlődésével és különleges külsejével remekül mutat sziklakertekben.
Gondozása egyszerű, igényei átlagosak. Napos, világos vagy félárnyékos helyet kell keresnünk számára a kertben. Legjobban a mérsékelten száraz, tápanyagdús, humuszos talajokat kedveli. Vízigénye bár átlagos, tartós szárazság esetén meghálálja az öntözést.
Ezüstös pampafű (Cortaderia selloana) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
Az ezüstös pampafű (Cortaderia selloana) egy Dél-Amerikában őshonos, egészen lehengerlő megjelenésű díszfű, mely nem ritka, hogy – bugáit beleértve – a 2 méteres magasságot is eléri.
Fő díszét a dús és bársonyos tapintású, bézs színű bugái adják, azonban hosszúkás, vékony, zöld színű levelei is dekoratívak. Virágzata a nyár végén és az ősz első felében tündököl. Érdemes szabad állásba ültetni, remekül mutat szoliter növényként.
Az ezüstös pampafű gondozása meglehetősen egyszerű. A napos és világos helyeket, valamint a jó vízáteresztő képességgel rendelkező, mérsékelten savas, vagy inkább átlagos kémhatású talajt kedveli.
Szárazságtűrő növény, ezért nem okoz számára problémát az öntözés mellőzése. A tápanyagok pótlásáról érdemes időnként gondoskodni.
A téli fagyok károsíthatják, ez a szárak összekötözésével mérsékelhető. Az ezüstös pampafű szaporítását tőosztással végezhetjük a tavasz beköszöntével.
Deres csenkesz (Festuca glauca) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Luiyo
A deres csenkesz (Festuca glauca) egy nagyon jó adottságú, élénk színű, alacsony termetű díszfű. Virágai tavasz végén, nyár elején nyílnak, azonban főként a fűszál szerű, kékes színű leveleivel díszít. Fejlődése során mutatós, félgömb alakot vesz fel.
Változatos módon felhasználható díszfű, remekül mutat ágyások szegélyeként, vagy talajtakaróként ültetve, de akár a sziklakertünket is díszíthetjük vele. Szárazságtűrő, napfénykedvelő növény, mely kiváltképp ellenálló. Ültessük tűző napra vagy világos helyre, sovány talajba. A nedves környezetre érzékeny.
Gondozási igénye alacsony, nincs szüksége öntözésre. Célszerű visszavágni, melyre a legalkalmasabb időpont a tavasz, ilyenkor eltávolíthatjuk az elszáradt leveleket.
Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri) esetében egy bokros, alacsonyra növő díszfűről beszélhetünk, melynek levélzetét sötétzöld színű, fűszálra hasonlító levelek alkotják. A tömött gyepet képző dísznövény Délnyugat-Európában, pontosabban a Pireneusok láncolatában őshonos.
A nyár elején nyíló halovány, krémszínű virágai szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a sziklakertekben.
A medveszőrcsenkesz kifejezetten ellenálló díszfű, alig igényel ápolást, azonban sok fényre van szüksége. Szereti a világos helyeket, illetve a nyári tűző napsütést.
Talajok közül legjobban a kavicsos, laza szerkezetű, tápanyagokban szegényebb talajokat kedveli. Szárazságtűrő növény, nem igényel öntözést.
Kínai virágosnád (Miscanthus sinensis) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Manfred Werner – Tsui
A kínai virágosnád (Miscanthus sinensis) megannyi néven ismert, mint például: japánfű vagy japán díszfű. A Kelet-Kína területéről származó évelő növény magassága, akár a 2 métert is elérheti.
Megannyi fajtájával találkozhatunk a kertészetek kínálatában. Magas díszítőértékét elsősorban a tollas bugák, illetve a hegyes, szalagszerű, felfelé ágaskodó levelek adják. Szoliterként, illetve tópartot szegélyező dísznövényként is ültethetjük.
Védett, napos, világos környezetet válasszunk számára, árnyékba ne ültessük. Nedves, jó vízelvezető képességű, tápanyagdús talajra van szüksége a megfelelő fejlődéshez. Rendszeres öntözést igényel. Télen célszerű takarni.
Zebrafű (Miscanthus sinensis ‘Zebrinus’) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A zebrafű (Miscanthus sinensis ‘Zebrinus’) könnyedén felismerhető a nádra emlékeztető leveleiről, melyeket sárgás csíkok díszítenek. A Japán és Korea területeiről származó évelő fűféle, nem ritka, hogy a 2 méteres magasságot is eléri.
Díszítőértéke nem csupán a leveleinek köszönhető. Fehér, vagy barnásvörös színű kalászai lenyűgöző látványt nyújtanak. Rézsűkre, valamint vízfelületek környezetébe is ültethetjük.
Gondozási igénye átlagos. Világos helyen érzi igazán jól magát, laza szerkezetű, jó vízelvezető képességű talajba ültetve.
Célszerű védeni a fagyoktól, ezt a tövek takarásával tehetjük meg. Visszavágását tavaszra időzítsük. Szaporítani szintén ebben az időszakban lehet tőosztással.
Széleslevelű különösfű (Chasmanthium latifolium) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Eric in SF
A széleslevelű különösfű (Chasmanthium latifolium) egy Észak-Amerikából származó, alig 1 méter magas díszfű. A bambuszhoz hasonló kinézetű dísznövény egyik különlegessége, hogy a levelek színe a fénymennyiségtől függően változik. Árnyékosabb környezetben sötétzöld, míg világosabb helyen világoszöld színekben játszik.
Oldal irányból lapított kalászai nyáron, illetve az ősz első felében ékesítik. Térhatároló dísznövényként, szoliterként vagy csoportosan ültetve is pazar látványt nyújt.
A széleslevelű különösfű bár tolerálja a szárazságot, öntözés mellett, nedves talajban fejlődik a legszebben. Világos vagy félárnyékos, tűző naptól mentes helyre, tápanyagdús talajba ültessük.
Vörös alangfű (Imperata cylindrica ‘Rubra’) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: *FlowerGirl* / Licence: CC BY-ND 2.0
A vörös alangfű (Imperata cylindrica ‘Rubra’) egy közepesre növő, nem túl magas évelő fűféle, melynek alapfaja, a trópusi, szubtrópusi területek egyik – kevésbé kívánatos – gyomnövénye. A probléma természetesen nem a növény küllemében rejlik, hanem agresszív terjeszkedésében, melynek okán az Egyesült Államok több tagállamában is betiltották a forgalmazását.
Szerencsére, a hazánkban is elérhető vékony, felálló, vöröses végű levelekkel tarkított változatára már nem vonatkozik e negatív tulajdonság. Sokan konténerben kedvelik, de kiválóan mutat más évelők és díszfüvek társaságában is. Bár nyár végén ezüstös bugavirágzatot is hozhat, nem emiatt vált oly népszerűvé.
Legjobban a napsütötte, világos fekvést kedveli, de félárnyékos környezetbe is ültethetjük, tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű, enyhén nyirkos talajba. Ne feledjük, ha igazán szép, világoszöld színekre vágyunk, biztosítsunk minél több fényt a számára.
Télen érdemes takarással óvni, ugyanis az erősebb fagyok kárt tehetnek benne. A tavasz beköszöntével gondoskodjunk a virágbugák visszavágásáról, illetve az elszáradt levelek eltávolításáról. A vörös alangfű nem szorul növényvédelemre, betegségekre és kártevőkre nem kényes. Szaporítása tőosztással a legegyszerűbb.
Vesszős köles (Panicum virgatum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang
A vesszős köles (Panicum virgatum) – mely amerikai díszköles vagy vesszős díszköles néven is ismert – egy legfeljebb 2 méter magasra növő, oszlopos növekedésű évelő növény, mely Észak-Amerika prérijein őshonos.
Levélzete szalagszerű, sötétzöld levelekből tevődik össze, melyek az ősz beköszöntével sárgás, vöröses színűvé válnak. Virágai már a nyár elejétől megjelennek, s halvány rózsaszín, vagy bézs árnyalatokban pompáznak. A vesszős köles kevésbé terjeszkedik, mint más díszfüvek, ezért is kifejezetten kedvelt.
Bár nem túl igényes növény, meghálálja a törődést. Meleg, világos, vagy tűző napos helyen, nedves talajba ültetve fejlődik legszebben, de ültethetjük száraz talajba is. Szaporítani tőosztással a legegyszerűbb.
Indiai köles (Pennisetum glaucum) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7
Az indiai köles (Pennisetum glaucum) – vagy más néven: indiai díszköles, torzsás köles, gyöngyköles – Magyarországon egynyári növényként nevelhető. Közeli rokona a népszerű tollborzfűnek, igen régóta, világszerte termesztik értékes, ehető terméséért, melyet a madarak is kifejezetten szeretnek.
Hűvös, csapadékos nyarakon nem fejlődik igazán jól, inkább a száraz időjárást kedveli. Kimagasló díszítőértéke a július környékén megjelenő, gyékényszerű virágzatában rejlik. A mereven felfelé álló szárakon nyíló virágokból fejlődnek ki gömb alakú, vöröses-barna termései.
Az indiai köles tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt, valamint napos, világos fekvést igényel. Kezdetben zöld levelei, napsütéses helyen, mesés, bordó árnyalatot kapnak.
Bár átteleltetésére létezik megoldás – a gyenge teleken képes lehet megóvni egy alapos takarás-, mégis célszerűbb egynyári növényként kezelni. Az indiai köles betegségekkel szemben ellenálló, csupán a levéltetvekkel gyűlhet meg a bajunk. Magról könnyedén szaporítható.
Ravennai szakállka (Saccharum ravennae) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Daderot
A ravennai szakállka, (Saccharum ravennae) elefántfű és tollfű néven is ismert, Dél-Európa területeiről származó díszfű. Lehengerlő méreteivel hamar belopta magát a kerttulajdonosok szívébe, hiszen – virágaival együtt -, akár a 4 méteres magasságot is elérheti.
Az ősz beköszöntével, a dús levélzetet alkotó, keskeny, hosszúkás, hegyesedő végű levelei barnás-narancsos árnyalatúra színeződnek. Nyár végén, illetve őszelején megjelenő, ezüstös, barnás színű bugái kiváltképp izgalmas külsejű növénnyé teszik szoliterként, vagy akár tópartra ültetve is.
Fény, valamint tápanyag igénye magas, és bár valamelyest tolerálja a szárazságot is, leginkább nedves talajban érzi jól magát. Emiatt érdemes rendszeresen öntözni.
Nagyszerű választás számára a kert egy tűző napos, vagy világos része, ahol a talaj tápanyagdús és jó vízáteresztő képességű.
Szálkafű (Hakonechloa macra ‘Aureola’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang
A szálkafű (Hakonechloa macra ‘Aureola’) viszonylag kis termetéről (maximum 40 cm magas) és rendkívül mutatós, félgömbformájú, tömött levélzetéről ismert díszfű.
Levelei megszólalásig hasonlítanak a bambuszéra, világoszöld színben, sárga csíkokkal tarkítva díszítik a növényt. Jellege miatt a japán stílusú kertek egyik jellemző díszfüve. Virágzására július-augusztus környékén számíthatunk.
Átlagos igényekkel rendelkező dísznövény, mely félárnyékos környezetben tündököl igazán. Választhatunk világosabb helyet is számára, azonban ilyen fekvésben kevésbé szépek a levelei. Rendszeres öntözést igényel, tápanyagdús, nedves talajban fejlődik legszebben. Télen célszerű takarással óvni.
Csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ‘Picta’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Alberto Salguero
A zöld pántlikafű néven is ismert, csíkos pántlikafű (Phalaris arundinacea ‘Picta’) egy jellemzően maximum 1 méter magasra növő díszfű.
Vékony, hegyes végű, szalagszerű leveleivel leginkább a nádra emlékeztet. A zöld színű leveleket fehér csíkok teszik izgalmasabbá.
Gondozása egyszerű, igényei átlagosak: csupán arra kell kiemelt figyelmet fordítanunk, hogy rendszeres öntözzük, tartsuk a talajt egyenletesen nedvesen. Bár nem válogatós a fényviszonyok tekintetében, tűző napra ne ültessük. Legszebben félárnyékban fejlődik.
Tarka kékperje (Molinia caerulea ‘Variegata’) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Leonora (Ellie) Enking / Licence: CC BY-SA 2.0
A tarka kékperje (Molinia caerulea ‘Variegata’) egy jellemzően 40-60 cm-es magasságot elérő, félgömb alakú díszfű. A bokros növekedésű növény díszítőértékét az impozáns virágok, illetve levelei adják.
A félárnyékos évelőágyások egyik kedvelt díszfüve: levélzetét hosszú, hegyes végű levelek alkotják, melyeket kékeszöld, valamint fehér csíkok tesznek mutatósabbá. Barna árnyalatokban pompázó virágaira augusztustól számíthatunk és egészen a fagyokig gyönyörködhetünk bennük.
Mire ügyeljünk gondozása során? A tarka kékperje igényei kifejezetten átlagosak. Csupán a tűző napsütést kell kerülnünk, világos és félárnyékos helyen egyaránt jól érzi magát.
Talajok közül a kötöttebb, savanyú kémhatású, vályog talajokat szereti leginkább. Átlagos vízigényű növény, mérsékelt öntözést igényel, erre főleg nyáron a tartósan száraz és meleg időszakokban figyeljünk.
Homoki hajperje (Leymus arenarius) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Dan Kristiansen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
A homoki hajperje (Leymus arenarius) egy kalászaival együtt, 1 méternél alig magasabb, terjedő tövű évelő díszfű. Adottságai miatt alkalmas rézsűk beültetésére, valamint szoliterként is megállja a helyét.
Díszítőértékét június környékén megjelenő, barnás, bézs színekben játszó kalászai, valamint hosszú, hegyes, kékeszöld levelei adják.
Gondozása egyszerű, jó szárazságtűrő növény, mely jól viseli a tűző napot is. Napos, világos helyre egyaránt ültethetjük, jó vízáteresztő képességű, kevésbé kötött talajba.
Aranytarka kálmos (Acorus gramineus ‘Ogon’) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: F. D. Richards / Licence: CC BY-SA 2.0
Az aranytarka kálmos (Acorus gramineus ‘Ogon’) kifejezetten alacsony termetű díszfű a maga legfeljebb 30cm-es magasságával.
Torzsavirágzata, valamint aranysárga színű, zöld csíkokkal ékesített levelei varázsolják igazán különlegessé. Kiváló választást jelent, ha kerti vízfelület mellé keresünk dísznövényt.
Fényigénye alacsony, vízigényéről ez kevésbé mondható el, emiatt rendszeres öntözést igényel. Kellemesen meleg, árnyékos, vagy félárnyékos helyen fejlődik legszebben.
Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Daderot
A gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa) kb. 1 méteres magasságot elérő, rendkívül dekoratív díszfű, mely kerti vízfelületek mellett is jól mutat.
Díszítőértékét laza virágbugái, továbbá vékony, hosszú, kissé bókoló, sötétzöld leveli adják. Virágbugái a nyár első felében kezdenek díszíteni.
A gyepes sédbúza nem túl problémás díszfű, azonban fontos tudni, hogy a tápanyagban gazdag, nedves talajokat kedveli. Meszes talajba, amennyiben megoldható, ne ültessük. Napos, világos és félárnyékos helyen is jól boldogul. Vízigénye miatt rendszeres öntözést igényel.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Eggmoon; Wikipédia / Szerző: Matt Lavin; Wikipédia / Szerző: Luiyo; Wikipédia / Szerző: Manfred Werner – Tsui; Wikipédia / Szerző: Eric in SF; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Shanmugamp7; Wikipédia / Szerző: Daderot; Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Alberto Salguero; Wikipédia / Szerző: Daderot; Flickr / Szerző: RASSIL / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: *FlowerGirl* / Licence: CC BY-ND 2.0; Flickr / Szerző: Leonora (Ellie) Enking / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Dan Kristiansen / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Flickr / Szerző: F. D. Richards / Licence: CC BY-SA 2.0;
