Szerző: Ha olyan különleges virágot keresünk, mely egész éjszaka bódító illatfelhőt áraszt, akkor érdemes megismerkedni a sokszínű, ám annál egyszerűbben nevelhető díszdohánnyal, mely már önmagában is gondoskodik a kert kellemes hangulatának megteremtéséről.
A díszdohány bemutatása
A szárnyalt díszdohány (Nicotiana alata) egy Dél-Amerikából származó, egynyári, szubtrópusi dísznövény. Közepes méretű, bokros növekedésű, de egyes esetekben, akár 80 cm magasra is megnőhet.
Cserépben, konténerben és virágágyásban egyaránt remekül mutat. Bár a szárnyalt díszdohány minden esetben szemet gyönyörködtető látványt képes nyújtani, az igazán lélegzetelállító hatás érdekében, inkább csoportosan érdemes ültetni.
Tölcséres virágai többféle színben is pompázhatnak a rózsaszíntől kezdve, a krém-fehéren át, egészen a zöldessárgáig. Mindeközben lenyűgözően erős, édes illatot árasztanak magukból, mely az esti órákban a legintenzívebb.
Virágai vonzzák a lepkéket, ezáltal még bűbájosabb látványt képesek nyújtani kertünkben. Virágzásában a nyár elejétől, egészen kora őszig gyönyörködhetünk.
A díszdohány gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Carl Lewis / Licence: CC BY 2.0
A díszdohány gondozása viszonylag egyszerű, a törődést gyors növekedéssel és bőséges virágzással hálálja meg. Főként a szélvédett, világos, napsütötte helyeket kedveli, de félárnyékban is megél. A legideálisabb számára a tápanyag dús talaj.
Ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Mindössze a lisztharmat és peronoszpóra ellen tanácsos védekeznünk. Ha megfelelő fekvésbe és talajba ültettük, gondozásunk sikeressége, csupán az optimális víz és tápanyag-utánpótláson múlik.
Ha cserépben, konténerben vagy dézsában neveljük gyakori öntözést igényel és hetente érdemes tápoldatozni. Virágágyásban nevelve szintén meghálálja a rendszeres öntözést, valamint a havonta egyszeri tápoldatozást.
Végezetül figyelnünk kell rá, hogy a magasabbra növő, megnyúlt, gyenge szárú növények esetében elengedhetetlen a különféle támaszok, karók alkalmazása.
A díszdohány szaporítása magról
Kép forrása: Flickr / Szerző: Swaminathan / Licence: CC BY 2.0
A szabadföldi magvetésre a leginkább megfelelő időszak az április vége, május eleje. A beltéri palántanevelést márciusban kezdhetjük meg, majd a májusi fagyveszély elmúltával ültethetjük ki a szabadba az előnevelt palántákat.
Fontos ügyelnünk rá, hogy a díszdohány magjai fényre csíráznak, ezért nem szabad földdel takarnunk őket. Csupán szórjuk el a magvakat az előkészített, kisimított ágyásba vagy cserépbe, majd permetezzünk rájuk kellő mennyiségű vizet.
A cserepeket napsütötte, lehetőleg déli fekvésű ablakba, erkélyajtó elé helyezzük és tartsuk nedvesen a földet.
A cserepeket fedjük le egy egyszerű üveglappal, vagy hétköznapi frissentartó fóliával (így jelentős mértékben megnöveljük a páratartalmat és a hőmérsékletet), majd ellenőrizzük rendszeresen, hogy a föld kellőképpen nedves e.
Naponta legalább egy-két alkalommal gondoskodjunk a fedőlap, fólia pár perces eltávolításáról is, szellőztessük a vetésünket.
Ha megfelelő körülményeket biztosítunk a magok a magvetéstől számítva 7-14 nap alatt csíráznak ki. Gondozzuk tovább a fiatal növényeket, majd amikor elérik a megfelelő fejlettséget és elmúlt a fagyveszély ültessük ki őket a kertbe.
Képek forrása: Pixabay.com; Flickr / Szerző: Carl Lewis / Licence: CC BY 2.0; Flickr / Szerző: Swaminathan / Licence: CC BY 2.0
