Szerző: A borbolya (Berberis) nemzetség tagjai örökzöld és lombhullató tövises cserjék, közel ötszáz faj tartozik ebbe a növénynemzetségbe. Számos borbolya faj ismert és kedvelt díszcserje, gondozásuk viszonylag egyszerű. Cikkünkben a leggyakoribb, kertészetekben is kapható borbolya fajokat mutatjuk be képpel és gondozási tudnivalókkal együtt.
A japán borbolya (Berberis thunbergii) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Sage Ross
A japán borbolya (Berberis thunbergii) Kelet-Ázsia és Japán területéről származó lombhullató cserje. A kertészetekben a felfelé álló ágrendszerű, oszlopos változatát is megtalálhatjuk.
Apró kerek zöld, sárgászöld és bordó színváltozatban is előforduló, ősszel vöröses rózsaszín, narancssárga színben játszó levelei, és a tavasz első felében nyíló sárga virágai vannak. Termést nyár végén, illetve ősszel hoz, melyek díszesek és élénkpiros színűek.
A gondozása egyszerű, mivel igénytelen növényről van szó. Legjobban a napos és félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű talajt kedveli, de az egyszerű kerti talaj is tökéletes lehet a számára.
A fiatalabb növények öntözést igényelnek, de az idősebb példányok már jól tűrik a szárazságot. Ha beteg hajtásokat találunk, vágjuk le őket, de maga a növény külön metszés nem igényel. Ha mindenképp metszeni szeretnénk, a virágzás utáni időszak a legalkalmasabb rá.
Ha szaporítani szeretnénk, nyáron tehetjük meg magvetéssel, vagy félfás dugványozással.
A japán vérborbolya (Berberis thunbergii f. atropurpurea) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун)
A japán vérborbolya, vöröslevelű japán borbolya (Berberis thunbergii f. atropurpurea) lombhullató cserje, mely akár a másfél méteres magasságot is elérheti. Főként nyírott sövényként, illetve szoliter növényként találkozhatunk vele, a kertészetekben, törpe változatban is előfordul.
A hajtásai íveltek, nemcsak levelek, de tövisek is sorakoznak rajtuk. Pirosas színű levelei, és illatos virágzatot alkotó, apró sárga virágai vannak, melyek tavasszal nyílnak. A termései gömb alakúak, piros színűek, melyek nemcsak díszítik a kertünket a téli hónapokban, hanem a madarak számára is eledelül szolgálnak.
A gondozása egyszerű, legjobban a napos helyeket kedveli, de félárnyékos fekvésben is boldogul. Az ültető köteg kiválasztásánál a jó vízáteresztő képesség az egyetlen főbb szempont, ha ez biztosítva van a számára, az átlagos kerti talajban is jól érzi magát.
Átlagos vízigényű növény, a fiatalabb példányok rendszeres öntözést igényelnek. Metszésre alapvetően nincs szüksége, ha mégis szeretnénk visszavágni, virágzás után tehetjük meg. A beteg vagy idős ágakat azért célszerű eltávolítani.
Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló, bár előfordulhat, hogy a lisztharmat megtámadja. Ha szaporítani szeretnénk, magról és félfás dugványozással tehetjük meg.
A Júlia borbolya (Berberis julianae) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens
A Júlia borbolya (Berberis julianae) Kína középső területein őshonos kusza, sűrű ágrendszerű cserje. Akár a három méteres magasságot is elérheti. Főként sövényként találkozhatunk vele, nyírott és nyíratlan sövény kialakítására is alkalmas.
Hajtásain tövisek sorakoznak. Hosszúkás, fogazott szélű zöld, ősszel rózsaszínes-piros árnyalatban játszó levelei, tavasszal nyíló élénksárga virágai, és őszre megérő világoskék, matt felületű bogyós termései vannak.
A gondozása egyszerű, mivel egy igazán ellenálló növényről van szó. Jól tűri a városi klímát, a fényhiányos helyeket és a kevés csapadékot is. A napos és árnyékos helyeket egyaránt kedveli, és talajtípus szempontjából sem válogatós, akármilyen talajban szépen megél.
Metszését a virágzás után végezhetjük el, ha alakítani szeretnénk. Kártevőkkel szemben ellenálló, ám betegségek közül a lisztharmat megtámadhatja. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással, illetve félfás, vagy fás dugvánnyal tehetjük meg.
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: gailhampshire / Licence: CC BY 2.0
A sóskaborbolya (Berberis vulgaris), más néven sóskafa vagy közönséges borbolya egész Európában, így Magyarországon is őshonos, tövétől elágazó, tövises lombhullató cserje, mely akár a 3 méteres maximális magasságot is elérheti. Savanykás ízű termése az emberek számára is fogyasztható, sőt, a népi gyógyászat már régóta használja különböző panaszok kezelésére.
Tojásdad formájú, fogazott szélű levelei és sárga színű, méhcsalogató virágai vannak, melyek fürtökben nyílnak a tavasz végén. A termései őszre érnek be, hosszúkásak rózsaszínes-piros árnyalatúak.
Gondozása egyszerű, viszonylag igénytelennek mondható növény. Legjobban a napos, világos, vagy félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő, semleges vagy lúgos talajokat kedveli, de elviseli a rosszabb minőségű ültető közeget is.
Ha alakítani szeretnénk rajta, vagy eltávolítanánk az öregebb ágakat, metszéssel tehetjük meg. Ha szaporítani szeretnénk, sarjak leválasztásával, dugványozással és magról szaporíthatjuk.
A törpe ezüstös borbolya (Berberis candidula ‘Jytte’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Salicyna
A törpe ezüstös borbolya (Berberis candidula ‘Jytte’) gömbölyű formájú cserje, mely akár az egy méteres magasságot is elérheti. Főként szoliter növényként, illetve alacsony sövényként találkozhatunk vele.
Hajtásain tövisek sorakoznak. Hosszúkás, olajzöld színű, fényes felületű levelei, májusban nyíló sárga virágai, és kékeslila színű, matt felületű termései vannak. A gondozása egyszerű, mivel egy igénytelen, ellenálló növényről van szó.
Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket kedveli. Az ültető közege szinte bármilyen lehet, az átlagos kerti talajban is szépen fejlődik. A szárazságot jól tűri.
Az ottawai vérborbolya (Berberis x ottawensis f. purpurea) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Arz
Az ottawai vérborbolya (Berberis x ottawensis f. purpurea) vagy más néven ottawai borbolya ívelt ágrendszerű, tövises, sűrű, bokrosodó, kissé terebélyes lombhullató cserje, mely akár a 2-2,5 méteres magasságot is elérheti. Kertekben és parkokban is találkozhatunk vele.
Ovális vagy kerekded, matt felületű, sötét bíbor színű levelei, tavasszal nyíló sárga virágai, és piros színű, fényes termései vannak, melyek őszre érnek be. A gondozása egyszerű, mivel rendkívül ellenálló növényről van szó. Nem károsítja a téli fagy, a nyári tartós szárazság, és városi szennyezett levegő sem.
Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket, és a jó vízáteresztő, egyéb szempontból átlagos kerti talajt kedveli. Ha alakítani szeretnénk rajta, vagy eltávolítanánk az öregebb ágakat, metszéssel tehetjük meg. Kártevőkkel szemben ellenálló, ám betegségek közül a lisztharmat megtámadhatja. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.
A Darwin-borbolya (Berberis darwinii) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Michael Wolf
A Darwin-borbolya (Berberis darwinii) Dél-Amerikából származó, lassú növekedésű, terebélyes, örökzöld cserje. Főként nyíratlan sövényként találkozhatunk vele.
Sűrű lombozatot alkotó, fényes, sötétzöld, cakkos szélű levelei, és narancssárga színű, fürtöket alkotó, apró virágai vannak, melyek tavasszal nyílnak. Termései hamvas-kék színűek, jellemzően nyárra érnek be.
A gondozása egyszerű, mivel egy viszonylag könnyen nevelhető növényről van szó. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket, és a jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.
A törpe puszpáng levelű borbolya (Berberis buxifolia ‘Nana’) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Agnieszka Kwiecień, Nova
A törpe puszpáng levelű borbolya (Berberis buxifolia ‘Nana’) lassú növekedésű, gömbölyded alakú, örökzöld cserje, melynek maximális magassága hozzávetőleg 0,5 méter. Főként alacsony sövényként, valamint sziklakertbe találkozhatunk vele.
Apró, kerekded, kissé hosszúkás zöld színű levelei, tavasz végén, nyár elején nyíló sárga virágai, illetve feketés piros termései vannak, melyeket a tél elején hoz.
A gondozása egyszerű, mivel egy viszonylag könnyen nevelhető növényről van szó. Az alakításáról metszéssel gondoskodhatunk. Legjobb a napos, világos vagy félárnyékos helyeket kedveli.
Az ültető közege lehet átlagos kerti talaj is, a talaj szempontjából nem igazán válogatós. Rendszeres, mérsékelt öntözést igényel, mivel átlagos vízigényű növény, de a szárazabb időszakokban sűrűbben is locsolhatjuk.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Sage Ross; Wikipédia / Szerző: Kor!An (Андрей Корзун); Wikipédia / Szerző: Wouter Hagens; Flickr / Szerző: gailhampshire / Licence: CC BY 2.0; Wikipédia / Szerző: Salicyna; Wikipédia / Szerző: Arz; Wikipédia / Szerző: Michael Wolf; Wikipédia / Szerző: Agnieszka Kwiecień, Nova
