Szerző: A boglárka (Ranunculus) növénynemzetségbe 3 alnemzetség és több mint 400 faj tartozik, számos boglárka faj hazánkban is őshonos. A boglárkák között látványos dísznövényeket is találunk, elég csak a különleges virágzatú ázsiai boglárkára (Ranunculus asiaticus) gondolni. Cikkünkben a legismertebb boglárka fajokat mutatjuk be képpel és a gondozási tudnivalóikkal együtt.
Az ázsiai boglárka (Ranunculus asiaticus) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
Az ázsiai boglárka (Ranunculus asiaticus) egy mediterrán térségből származó, alacsony-közepes méretű gumós évelő növény. Magyarországon egynyáriként ismeretes, minden része mérgező.
Petrezselyemre emlékeztető levelei és a szár végén nyíló, piros, rózsaszín, sárga, narancssárga vagy fehér színárnyalatban játszó telt vagy szimpla virágai vannak, melyek tavasz közepétől nyílnak. Miután elvirágzik, a növény visszaszárad. A gumóit ilyenkor fel kell szedni, és hűvös helyre vinni, mert nyirkos helyen rohadni kezdhet.
Legjobban a világos, napos fekvést és a jó szerkezetű, jó vízáteresztő talajt kedveli. Rendszeres, mérsékelt öntözést igényel, mivel az a legideálisabb számára, ha földje mindig kissé nyirkos.
Ha eltávolítjuk az elvirágzott virágokat, a virágzási idő meghosszabbítható. Amennyiben szaporítani szeretnénk a gumók szétosztásával és elültetésével tehetjük meg.
A salátaboglárka (Ranunculus ficaria) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A salátaboglárka (Ranunculus ficaria) a természetben dombvidéki réteken, illetve ritkás lomberdőkben fordul elő. A kertekben fák, cserjék alatti területeken és sziklakertekben találkozhatunk vele. Alacsonyra növő, talajtakaróként is használható, gumós évelő növény.
Zöld, esetleg bordó színű, szív alakú levelei és élénksárga, fényes virágai vannak, melyek tavasszal nyílnak. Virágzás után a növény föld feletti részei elpusztulnak, de aggódni nem kell, mert a következő évben, tavasszal újra ki fog hajtani.
Bármilyen helyre ültethető, lehet napos, félárnyékos vagy árnyékos hely is, a lényeg, hogy a talaj jó vízáteresztő, üde, humuszos, és tápanyag dús legyen.
Betegségekkel szemben ellenálló, a kártevők közül viszont a csigák és a meztelen csigák megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, tőosztással, a fiókhagymák leválasztásával, illetve magról tehetjük meg.
A réti boglárka (Ranunculus acris) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: AnRo0002
A réti boglárka (Ranunculus acris) hazánkban, a természetben nedves réteken található meg leggyakrabban. A kertekben ritkán találkozhatunk vele, pedig a vadvirágos, természethű kertekben nagyon szépen mutat. Magasra, akár egy méterre is megnövő, légies hatású, rizómás, évelő növény, melynek minden része mérgező.
A kusza szárakon, ritkásan fejlődő kékeszöld árnyalatú, mélyen szeldelt levelei és fajtától függően szimpla vagy telt, élénksárga virágai vannak, melyek májustól nyílnak.
Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket, valamint a tápanyag dús, humuszban gazdag, jó vízáteresztésű talajt kedveli. Vízigényes növény, és mivel szereti, ha a talaj mindig kissé nedves, rendszeres öntözést igényel.
Kártevők tekintetében ellenálló, betegségek közül viszont a lisztharmat károsíthatja. Ha szaporítani szeretnénk, magról és tőosztással tehetjük meg.
A békaboglárka (Ranunculus flammula) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Aiwok
A békaboglárka (Ranunculus flammula) Közép-Európában őshonos növény, a boglárkafélék családjába tartozik. A természetben a nedves élőhelyek, tópartok környékén találkozhatunk vele. Hosszú, lándzsa alakú, világoszöld levelei és kedves, élénksárga virágai vannak, melyekben egész nyáron gyönyörködhetünk.
A gondozása egyszerű, könnyen nevelhető növény, még a hazai teleket is jól viseli. Leginkább a kerti tavak, patakok partja, vagy az alacsony vízmélységű helyek felelnek meg számára ültetési helyül. Mivel magas a fényigénye, világos, tűző napos helyet keressünk a számára
A nádi boglárka (Ranunculus lingua) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Andrew Skinner / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
A nádi boglárka (Ranunculus lingua), természetes élőhelyét a nádasok, patak menti magaskórós és magassásos társulások, láperdők, árokpartok és más vízzel borított területek jelentik. Nagytermetű, csöves szárú növény, általában kerti tavak mellé ültetik a kertben.
Elliptikus-lándzsás hegyes, ép szélű szárlevelei, illetve elliptikus, gyakran szíves vállú, meddő tőlevélrózsát alkotó tőlevelei és csillogó, sárga virágai vannak, melyek nyáron nyílnak. A kerti tavak partjára ültessük, lehetőleg a tó 0-10 cm-es vízborítottságú részére.
A kúszó boglárka (Ranunculus repens) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Karelj
A kúszó boglárka (Ranunculus repens) Európában, Ázsiában és Északnyugat-Afrikában mocsárréteken, kaszálóréteken, nedves legelőkön, illetve csatornák partján is őshonos. Közepes méretűre növő, legyökerező indákkal hajtó évelő növény, mellyel kerti tavak partján, a tó kb. 0-10 cm-es vízborítottságú részére ültetve találkozhatunk.
Levele széles és szőrös, hármas levelekre osztott. A levélkéi hármasan osztottak vagy szabálytalanul fogasak, a középső levélke nyele mindig hosszabb a szélső levelek nyeléhez képest. A tőlevél mindig hosszú nyelű, a felső levelek pedig szálasak és ülők. A virágai aranysárgák, és nyáron nyílnak.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: AnRo0002; Wikipédia / Szerző: Aiwok; Flickr / Szerző: Andrew Skinner / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Wikipédia / Szerző: Karelj
