Bangita gondozása – Részletes útmutató

bangita

A bangita (Viburnum) nemzetség tagjai lombhullató és örökzöld cserjék vagy fák. Világszerte elterjedtek, Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában, valamint Dél-Amerika egy kisebb részén is megtalálhatóak.

Hazánkban a kányabangita (Viburnum opulus) és az ostormén bangita (Viburnum lantana) őshonos, de ezeken kívül is találhatunk bangita fajokat. Cikkünkben a leggyakoribb bangita fajokat mutatjuk be képpel és gondozási tudnivalóikkal együtt.

A labdarózsa (Viburnum opulus ‘Roseum’) gondozása

labdarózsa
Kép forrása: Pixabay.com

A labdarózsa (Viburnum opulus ‘Roseum’) is a bangiták nemzetségébe tartozik. Akár a 3-4méteres magasságot is elérheti, dús levélzetű, mutatós díszcserje.

Karéjozott, sötétzöld színű, ősszel narancsos, pirosas árnyalatban játszó levelei, és gömb formájú, apró virágok alkotta fehér virágai vannak, melyek tavasszal heteken keresztül pompáznak, termést nem hoz.

Gondozása egyszerű, könnyen nevelhető cserje, egyedül arra kell figyelnünk, hogy kusza ágrendszerét néha megritkítsuk. Ezt a feladatot rügyfakadás előtt végezhetjük el.

Legjobban a napos, világos, vagy félárnyékos fekvést és a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, kissé nedves talajokat kedveli. Rendszeres, mérsékelt öntözést igényel.

Betegségek tekintetében ellenállónak mondható, kártevők közül a levéltetvek megtámadhatják. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg zöld, vagy félfás dugvánnyal

A kányabangita (Viburnum opulus) gondozása

kányabangita
Kép forrása: Pixabay.com

A kányabangita (Viburnum opulus) bokrosodó, akár a 2 méteres magasságot is elérő virágzó, lombhullató cserje. Szoliterként és csoportosan ültetve is találkozhatunk vele. A kertészetekben törpe változatát is megtalálhatjuk, ami hozzávetőleg 1 méter magasra nő meg.

Karéjos, sötétzöld színű levelei, és tavasz végén, és a nyár első felében, bogernyőben nyíló hófehér virágai vannak. Piros bogyós termést is hozhat, de csak abban az esetben, ha legalább kettő, genetikailag eltérő növényt ültetünk.

Gondozása egyszerű, viszonylag igénytelen növény. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli. Átlagos vízigényű növény, rendszeres, mérsékelt öntözést igényel. Száraz környezetben kártevők támadhatják meg.

Metszeni nem szükséges, ha mégis szeretnénk alakítani, lehetőleg tavaszra időzítsük a metszést. Szaporítani magról, illetve félfás és fás dugványról tudjuk.

Az ostormén bangita (Viburnum lantana) gondozása

ostormén bangita
Kép forrása: Pixabay.com

Az ostormén bangita (Viburnum lantana) vagy más néven ostorménfa hazánkban is őshonos, hozzávetőleg 2-3 méter magasra megnövő, rendkívül mutatós díszcserje.

Kerekded sötétzöld levelei, és lapos bogernyőt alkotó, fehér virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve a nyár elején pompáznak. Később bogyós terméseket is hoz, melyek kezdetben piros, majd fekete színűek, és enyhén mérgezőek.

Gondozása egyszerű, nagyon ellenálló, viszonylag igénytelen növény. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos fekvést, és a jó vízelvezető képességű talajt kedveli. Talaj tekintetében egyáltalán nem igényes, meszes talajban is megél. Szárazságtűrő növény, egyedül a tartósan meleg és száraz időszakokban igényel öntözést.

Metszeni nem szükséges, de ha szeretnénk mégis alakítani, lehetőleg tavaszra időzítsük a metszést. Kártevőkkel szemben ellenálló, bár a levéltetvek időnként okozhatnak gondot. Betegségek közül a levélfoltosodás támadhatja meg. Magvetéssel és dugványozással szaporítható.

A téli bangita (Viburnum tinus) gondozása

téli bangita
Kép forrása: Pixabay.com

A téli bangita, más néven babérbangita vagy örökzöld bangita (Viburnum tinus) akár 2,5 méteres magasságot is elérő, kerekded alakú, bokrosodó cserje. Hazánkban is megél, ha védett fekvésbe ültetjük. Főként cserjecsoportok részeként vagy szoliterként találkozhatunk vele.

Sötétzöld színű, hosszúkás, tojásdad alakú, fényes felületű levelei, és a pirosló hajtásvégeken található félgömb alakú, bogernyőben nyíló fehér virágai vannak, melyek jellemzően kora tavasszal, illetve enyhe telek már tél végén nyílnak. Ősszel bogyós termést is hoz, mely kék-fekete színű.

Legjobban a napos, világos, és félárnyékos fekvést és a humuszban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Télen célszerű takarásról gondoskodni. Amennyiben fagykárt szenved, a károsodott hajtásokat tavasszal tudjuk eltávolítani.

Betegségek közül a levélfoltosodás, kártevők közül pedig a pajzstetvek és a levéltetvek okozhatnak gondot. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.

A kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) gondozása

kikeleti bangita
Kép forrása: Pixabay.com

A kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) nem túl terebélyes, felfelé törekvő ágrendszerű, viszonylag magas, korán virágzó dekoratív cserje, mely akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Főként cserjecsoportokba ültetve és szoliterként találkozhatunk vele.

Kerekded, barázdált, zöldszínű, kissé bronzos árnyalatú levelei és rózsaszín bugás virágai vannak, melyek tél végén, valamint a tavasz legelején, a lombfakadás előtt nyílnak. Termései piros színűek, enyhén mérgező hatásúak.

Gondozása egyszerű, viszonylag igénytelen növény. Legjobban a védett, világos, vagy félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajokat kedveli.Metszeni nem szükséges, mindössze a beteg vagy idős ágakat kell eltávolítanunk, melyet a virágzás utáni időszakban tehetünk meg. Ha szaporítani szeretnénk, ősszel szaporíthatjuk magról, illetve dugványozással, félfás dugvánnyal nyáron.

A redőslevelű bangita (Viburnum plicatum) gondozása

redőslevelű bangita
Kép forrása: Pixabay.com

A redőslevelű bangita vagy más néven keleti bangita (Viburnum plicatum) akár 2-3 méteres magasságot és szélességet is elérő, vízszintes ágrendszerű lombhullató cserje. Főként szoliter növényként találkozhatunk vele.

Erősen erezett, tojásdad, ősszel bordós színben játszó levelei és bogernyőben nyíló, hófehér virágai vannak, melyek tavasszal pompáznak. Bogyós termést hoz, melyet a madarak nagyon kedvelnek.

Legjobban a napos, világos, vagy félárnyékos fekvést és a humuszos, jó vízáteresztő talajt kedveli. Ha napos vagy világos helyre ültetjük, a virágzása intenzívebb és az őszi lombszíne is sokkal mutatósabb. A tűző napot nem kedveli, érzékeny a napperzselésre. Metszeni nem szükséges. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.

A ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum) gondozása

ráncoslevelű bangita
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Quartl

A ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum), terebélyes, akár 3-4 méter magasra is megnövő cserje. Főként cserjecsoportba, illetve szoliterként ültetve találkozhatunk vele.

Durva felületű, érdes, hosszúkás alakú levelei, és mutatós fehér virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve nyár elején nyílnak. Később termést is hoz melyek piros, majd fekete színűek, és enyhén mérgezőek.

Gondozása egyszerű, mivel nagyon ellenálló, viszonylag igénytelen növény. Jól bírja a szennyezett levegőt és a városi környezetet is, és kártevők tekintetében sem mondható érzékenynek.

Napos és árnyékos helyre egyaránt ültethető. Talajok közül legjobban, a tápanyagban, humuszban gazdag, kissé nyirkos, jó vízáteresztő képességű talajokat szereti, de sokféle talajtípusban megél, egyáltalán nem válogatós.

A nyári forróbb, szárazabb időszakokban rendszeres öntözést igényel, és célszerű talajtakarásról is gondoskodni, hogy a földje nedves maradhasson. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg a nyár folyamán félfás dugványokkal.

A tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) gondozása

tavaszi bangita
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) hozzávetőleg 1,5-2 magasra növő, télizöld növény, mely csak a nagyon hideg teleken hullatja le a leveleit. Szoliter növényként, sövényként, cserjesor részeként és háttérnövényként is találkozhatunk vele.

Lándzsa alakú, sötétzöld, fényes felületű, molyhos fonákú levelei és kellemes illatú, fehér álernyős virágzatai vannak, melyek a tavasz első felében nyílnak. Önmagában nem terem, viszont ha más bangita faj is van a közelben, bogyós termést is hoz, mely kezdetben piros, majd fekete színű, és mérgező hatású.

Legjobban a világos, napos vagy a félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű, humuszos, kissé nyirkos talajt szereti, bár talaj szempontjából egyáltalán nem mondható igényesnek.

Az idősebb példányok bírják a szárazabb időszakokat, a fiatal növényeket azonban rendszeresen öntözni kell. A téli fagyok idején a fiatal példányok esetében célszerű takarásról gondoskodni.

Metszésre nincs szüksége, csak a sérül, beteg vagy elöregedett ágakat kell eltávolítanunk. Kártevők közül a levéltetvek támadhatják meg, illetve a levélfoltosodás okozhat károkat. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással, bujtással és oltással is megtehetjük.

Az illatos bangita (Viburnum carlesii) gondozása

illatos bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: beautifulcataya / Licence: CC BY-NC-ND 2.0

Az illatos bangita (Viburnum carlesii) vagy más néven Carles bangita Japánban és Koreában őshonos, akár a két méteres magasságot és szélességet is elérő, lassú növekedésű, lombhullató cserje. Elsősorban virágzatával és őszi levélszínével díszít.

Tojásdad alakú, érdes felületű, fogazott szélű, ősszel vöröses színben játszó levelei és bogernyőben nyíló illatos, hófehér virágai vannak, melyek tavasszal nyílnak. Termése nem túl dekoratív, először vörös, majd fekete színű.

A bangitákra jellemzően az illatos bangita is egy egyszerűen gondozható, nem túl igényes díszcserje. Legjobban a napos, világos fekvést kedveli, de félárnyékos helyen is megél. Talaj szempontjából egyedül a lúgos kémhatású talajt kell kerülni, de egyébként nincsenek különösebb igényei a talajjal szemben.

Az idősebb példányok csak a tartósa száraz időszakokban igényelnek öntözést, viszont a fiatal növényeket rendszeresen kell öntözni. Betegségek és kártevők közül, a levéltetvek és a levélfoltosodás okozhat ugyan gondokat, de alapvetően ellenálló növénynek mondható. Ha szaporítani szeretnénk, nyáron tehetjük meg dugványozással.

A korai bangita (Viburnum farreri) gondozása

korai bangita
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Kolasiński Marcin

A korai bangita (Viburnum farreri), vagy más néven rózsás bangita Kínából származó, akár 3 méteres magasságot is elérő, enyhén gömbölyded lombhullató cserje. A kertészetekben alacsonyabb termetű, törpe változatát is megtalálhatjuk.

Levelei felálló hajtásain fejlődnek, sötétzöld színűek, kihajtáskor bronzos árnyalatúak, erősen erezettek. Halvány rózsaszín vagy fehér színű, kellemes illatú, tölcséres virágai vannak, melyek a tél legvégén, illetve kora tavasszal pompáznak. Termést ritkán hoz, ha mégis, ezek kezdetben vörös, majd fekete színűek.

Legjobban a napos, világos fekvést és a tápanyagban gazdag, üde talajt kedveli, ugyanakkor az árnyékot és a nem túl kötött, illetve száraz talajt is elviseli. A meszes talajra érzékeny, ilyen esetekben ültetés előtt érdemes javítani a talajt.

Az ültetés utáni években nem növekszik túl gyorsan, ám később nagyon ellenálló növény lesz belőle. Az idősebb példányok csak a tartósa száraz időszakokban igényelnek öntözést, viszont a fiatal növényeket rendszeresen kell öntözni.

A sérült vagy elöregedett hajtások eltávolítását virágzás után érdemes elvégezni. Betegségek és kártevők tekintetében ellenállónak mondható bár a levélfoltosodást megtámadhatja. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.

A prágai bangita (Viburnum x pragense) gondozása

prágai bangita
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: David J. Stang

A prágai bangita (Viburnum x pragense) akár 3 méter magasra is megnövő, kissé széles örökzöld díszcserje. Főként szoliterként, vagy sövényként találkozhatunk vele. Hosszúkás, sötétzöld színű, fényes felületű redőzött levelei és illatos méh és pillangócsalogató bogernyőben nyíló fehér virágai vannak, melyek tavasz végén, illetve a nyár első felében nyílnak.

Gondozása egyszerű, nagyon ellenálló, viszonylag igénytelen növény, mely a városi környezet is jól tűri. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos fekvést, és humuszban gazdag semleges vagy enyhén savas kémhatású talaj kedveli.

Vízigénye átlagosnak mondható, rendszeres öntözésre a fiatal példányoknak van szükségük, az idősebb növények jól bírják a szárazságot. Az idősebb példányokat érdemes időnként megritkítani. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, oltással vagy dugványozással tehetjük meg.

A törpe bangita (Viburnum davidii) gondozása

törpe bangita
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Sten Porse

A törpe bangita (Viburnum davidii) alacsony, kb. 1-1,5 méter magasa növő, bokrosodó, kompakt növekedésű örökzöld díszcserje. Szinte egész évben díszít, télen levélzetével, tavasszal virágaival, később pedig kék terméseivel.

Bőrszerű, erősen erezett hosszúkás levelei, és apró, fehér ernyőt alkotó virágai vannak, melyek a tavasz második felében pompáznak. Virágzás után terméseket is hoz, melyek kék színűek, és sokáig a megmaradnak.

Legjobban a félárnyékos fekvést és a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű semleges vagy savas kémhatású talajt kedveli. Napos és világos helyre is ültethetjük, ott is megél. Hazánkban célszerű takarásról gondoskodni a hideg telek idején.

Metszésre csak akkor van szükség, hogy ha a beteg és elhalt hajtásokat szeretnénk eltávolítani. Betegségek közül megtámadhatja a levélfoltosodás, kártevőkkel szemben ellenálló. Ha szaporítani szeretnénk, dugványozással tehetjük meg.

Az illatos bangita (Viburnum carlcephalum) gondozása

illatos bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: Alex Gooi / Licence: CC BY-NC 2.0

Az illatos bangita (Viburnum carlcephalum) hozzávetőleg 1,5-2 méter magas és széles, laza ágrendszerű örökzöld díszcserje. Szoliterként és kisebb cserjecsoportba ültetve találkozhatunk vele.

Ovális alakú, fonákjukon, szürkén molyhos, ősszel barnás-vörös árnyalatban játszó levelei, és kellemes illatú, fehér-rózsaszín gömbös virágai vannak, melyek áprilisban és májusban pompáznak. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos fekvést, valamint a tápanyagban és humuszban gazdag, üde talajt kedveli.

A fahéj levelű bangita (Viburnum cinnamomifolium) gondozása

fahéj levelű bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: peganum / Licence: CC BY-SA 2.0

A fahéj levelű bangita (Viburnum cinnamomifolium) viszonylag magas, akár a 2,5-4 méteres magasságot is elérő, lassú növekedésű, bokrosan növő örökzöld cserje.

Hegyes-ovális alakú, fényes, mélyen erezett, sötétzöld színű, kihajtáskor még vöröses árnyalatú levelei, és hófehér virágai vannak, melyek májusban és júniusban pompáznak. Bogyós termései kékes színűek.

Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású, egyenletesen nedves talajt kedveli.

A hólabda bangita (Viburnum erubescens ‘Eskimo’) gondozása

hólabda bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: Eric Hunt / Licence: CC BY-NC-ND 2.0

A hólabda bangita (Viburnum erubescens ‘Eskimo’) 1-1,5 méter magasra növő, lassan fejlődő, kompakt félörökzöld díszcserje. Főként szoliterként és alacsony sövényként találkozhatunk vele.

Sötétzöld színű, fényes, bőrszerű levelei és porcelánfehér, rózsaszín bemosódással díszített, nagyméretű és illatos gömbvirágzatot alkotó virágai vannak, melyek áprilisban és májusban pompáznak. Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos fekvést és a jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag, üde talajt kedveli.

A bangita (Viburnum nudum ‘Pink Beauty’) gondozása

bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: Plant Image Library / Licence: CC BY-SA 2.0

A bangita (Viburnum nudum ‘Pink Beauty’) 1,5-2 méter magasa növő, bokrosodó, lombhullató cserje. Főként szoliterként találkozhatunk vele. Fényes, erősen erezett, sötétzöld, ősszel élénkvörös árnyalatban játszó levelei, és ernyőszerű, kellemes illatú fehér virágai vannak, melyek júniusban és júliusban pompáznak.

Termései kezdetben zöld, később fehér és rózsaszín, végül kék színűek, nyár végétől kezdenek el fejlődni. Legjobban a napos, világos és félárnyékos helyeket és a jó vízáteresztő képességű, üde talajt kedveli.

Az ázsiai bangita (Viburnum sargentii ‘Onondaga’) gondozása

ázsiai bangita
Kép forrása: Flickr / Szerző: laurent houmeau / Licence: CC BY-SA 2.0

Az ázsiai bangita (Viburnum sargentii ‘Onondaga’) 2-3 méter magasra növő, terebélyes lombhullató cserje. Főleg szoliterként és kisebb cserjecsoportba ültetve találkozhatunk vele.

Szeldelt kihajtáskor piros árnyalatú, később zöld színű levelei és kicsi bogernyőt alkotó rózsaszín virágai vannak. Virágzatában, melyet fehér színű steril virágok tesznek különlegessé, tavasz végétől gyönyörködhetünk.

Legjobban a napos, világos vagy félárnyékos fekvést és a jó vízáteresztő képességű, tápanyagban, humuszban gazdag talajt kedveli. Rendszeres öntözést igényel.

Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: QuartlWikipédia / Szerző: David J. Stang; Flickr / Szerző: beautifulcataya / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Wikipédia / Szerző: Kolasiński Marcin;  Wikipédia / Szerző: David J. Stang; Wikipédia / Szerző: Sten Porse; Flickr / Szerző: Alex Gooi / Licence: CC BY-NC 2.0; Flickr / Szerző: peganum / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: Eric Hunt / Licence: CC BY-NC-ND 2.0; Flickr / Szerző: Plant Image Library / Licence: CC BY-SA 2.0; Flickr / Szerző: laurent houmeau / Licence: CC BY-SA 2.0


Kapcsolódó bejegyzések

Írd be, amit keresel és nyomd meg az Enter billentyűt a kereséshez. A visszavonáshoz nyomd meg az ESC gombot.

Vissza az elejére